Olyan magányosnak éreztem magam Cathy nélkül, mint amilyen boldog voltam, ha vele lehettem. Ahogy rám nézett, mosolygott, a hajába túrt... Őrület.
Nem bírtam tovább nélküle. Délután átrohantam hozzájuk, szokásom szerint az ablakon át jutva a szobájába. Cathy épp nyitotta a fürdőszobaajtót... Egy villanás, egy kiáltás, és az ajtó rögtön be is csapódott, nem láttam semmit. Zavartan lecövekeltem a szoba közepén. Most tőlem ijedt meg, vagy valami baj történt?
Hirtelen megint nyílt az ajtó, Cathy pedig... hát törülköző volt rajta. Paprikavörös arccal kiszedett valamit a szekrényéből és lehajtott fejjel visszasietett a fürdőbe. Ó-ó... Pár pillanat múlva immár rendes ruhában lépett elő.
-Szia-zavartan lesütötte a szemét és a hajába túrt.
-Előbb miért sikítottál?-na vajon miért? Én hülye.
-Akkor semmit se láttál?-kérdezte, és elmosolyodott.
-Csak egy villanást, majd hogy visszajössz törülközőben...-éreztem, hogy én is elvörösödöm. Cathy nevetett és az ablakhoz ugrott.
-Akkor jó-bámészkodott kifelé. Olyan aranyos volt, ahogy ott állt és nézelődött... Melléléptem és átkaroltam a derekát.
-Olyan rég találkoztunk...-talán ha egy fél napja, mégis irtózatosan hosszúnak éreztem a nélküle töltött időt.
-623 perce-vágta rá. Elvörösödve egy hajtincsét kezdte piszkálgatni. -Legalábbis... asszem. Nem tudom.
-Te matekzseni-mosolyogva közelebb hajoltam és megcsókoltam. Azonnal hatalmába kerített az az izzó vágy és szenvedély, mámor és boldogság... Hirtelen meghallottam, hogy valaki felfelé tart a lépcsőn.
-Jön valaki!-suttogtam bocsánatkérően és kivetődtem az ablakon. A párkány szélébe kapaszkodva lógtam és hallgatóztam. Kissé komikus volt a helyzet, mintha Cathy lenne a toronyba zárt királylány, én pedig a herceg, aki meg akarja menteni, csak elbújt a gonosz királynő elől.
-Az a fiú volt itt, igaz?-miért utál Cathy anyja ennyire?
-Annak a fiúnak van neve is
-Rossz hatással van rád. Nem kéne vele töltened minden idődet.
-Anya, Will-lel járunk! És apunak is szimpi-hurrá.
-Apád más téma. De akkor is...
-Anya, mi szeretjük egymást és nem fogsz tudni szétválasztani minket!-a szívem duplaszaltózott egyet.
-Rendben. De ha egyszer sírva jössz haza miatta, nagyon megbánja. Most pedig megyek, folytatom az ültetést.
Hogy miattam sírjon? Nincs az az isten. Ha rajtam múlik, ez soha nem fog előfordulni.
-Ja és ha lehet, szeretnék tudni róla, ha itt van!
Hoppá. Visszalendítettem magam Cathy szobájába. Vajon szót fogad ennek a szülői kérésnek? Ha igen, azzal nagyon meg fogja nehezíteni az életemet.
-Most nem szabadna itt lennem-mondtam óvatosan. Mosolyogva hozzám lépett és átölelt.
-Nem szabadna...-közelebb hajolt és megcsókolt. Ismét jött az elsöprő érzés, azonban valami bezavart. Cathy anyja fura szagot hagyott a szobában. Olyan...
-Mi a baj?-nézett fel Cathy. Fintorogva kerestem a megfelelő választ.
-Anyukádnak fura... illata van. Mármint...
Nem tudtam befejezni, ugyanis az emlegetett nőszemély hirtelen berontott a szobába, egyenest nekem és kirántott az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése