Reggel ébredéskor nagyot nyújtózkodtam, majd a kezem beleakadt valamibe. Rögtön felültem és a szememet dörzsöltem. Kicsit még kótyagos voltam ráadásul szörnyűt álmodtam, Gustav-ról... Mikor kitisztult a kép, döbbenten néztem az ágyam szélén ülő Willre. Zavartan túrtam a hajamba.
-Hát te?
Will nem felelt, csak magához húzott és megcsókolt. Boldogan karoltam át, mikor elengedett és mélyen a szemembe nézett.
-Hiányoztál, és én látni akartalak.
-Nem lehettem túl izgalmas látvány... mindenesetre, megyek, felöltözök-tápászkodtam ki az ágyból, megragadtam a cuccomat és a fürdőszobába rohantam. Rekordidő alatt készültem el. Fésűvel a kezemben mentem vissza csekkolni, hogy nézek ki, az egész alakos tükörben. Makacs hajam sehogy se akart megfelelően állni, akárhogy estem neki a fésűvel. Will átkarolt.
-Gyönyörű vagy.
-Nagyon!-húztam el a szám és tovább téptem a hajamat. Will kivette a kezemből a fésűt és eltartotta.
-Add vissza! A fejem olyan, mint egy szénakazal!-tiltakoztam.
-Nem igaz. És nekem így is tetszik!
-Neked talán igen, de nekem nem!-kaptam a fésűért, de Will gyorsabb volt. Mérgesen toppantottam.
-Én így nem megyek suliba!
-Muszáj lesz!-mosolyodott el. -Egyébként jól áll ez a felső.
-Köszi.- Egy ejtett vállú pólót vettem csőfarmerral. -Ha nem adod vissza a fésűmet, akkor lemegyek reggelizni-indultam az ajtó felé.
-Ez fenyegetés akart lenni?-vigyorgott rám. Égnek emeltem a szemem és elmosolyodtam.
-Csupán egy egyszerű kijelentés, mivel elvetted a jogos tulajdonomat, és így nem tudok mit csinálni.
-Minek neked fésű?-vonta fel a szemöldökét. -Csodálatos vagy.
-A te hibád lesz, ha a csodálattól elvakultan az emberek madárijesztőnek hisznek és megkergetnek.
Will nevetett és az ablakhoz ment.
-10 perc múlva hivatalosan is itt vagyok érted.
-Oké-intettem és lerohantam a lépcsőn. Gyorsan megreggeliztem és rohantam a ház elé, vállamra kapva sulitáskámat. Ott várt engem Will, a világ leghelyesebb fiúja. Pilótanapszemüveggel a fején támaszkodott motorjának.
-Helló! Ezek szerint megint a Hondán viszel suliba?-mosolyogtam.
-Pattanj fel!-biccentett és a kezembe nyomta a szokásos bukósisakot. A fejemre húztam és mögé ültem. Boldog voltam: újabb negyedóra száguldás Will-lel. A sulihoz érve sajnálkozva szálltam le, mert el kellett engednem Will derekát. Mosolyogva nézte fancsali arcom. Átkarolt és elindultunk. A kapun belépve harsány húú-zás köszöntött minket. A banda felé néztem: persze, hogy ők voltak. Chester még füttyögött is. Odaérve mosolyogva csaptam a kezére.
-Nem kéne így zajonganotok!-ő azonban csak röhögve megrázta a fejét.
-Miért, tán zavar, hogy mindenki titeket néz?-hátrafordultam, mire minden szem a földre szegeződött. Szuper.
-Nem értem, mi olyan érdekes rajtam-panaszkodtam. Miért kell örökké engem bámulni? Miért nem lehetek észrevétlen soha?
-Féltékenyek, cukorfalat!-karolta át a vállam Darren. Will nevetve a karjába bokszolt, majd a hátam mögé állva a derekamra fonta a karját, amitől hirtelen nagyon melegem lett.
-Nyugodjatok le.
-Csitu van, tesó!-lökte meg Darren, mire pillanatok alatt kialakult egy kisebb bokszmeccs. Felvont szemöldökkel figyeltem őket.
-Hagyjátok már egymást!-szóltam közbe mosolyogva. Darren nevetve még egyszer oldalba bökte Willt, aki egyenesen a fülemhez hajolt.
-Menjünk. Ezek a kölykök csak hülyülni tudnak!-súgta hangosan, mire Chester felhördült.
-Mert te különb vagy!
Will megszorította a vállam és rávigyorgott.
-Én okosabb vagyok.
Pillanatok alatt parázs vita alakult ki, de nem vártuk ki a végét. Will a folyosón megállt, elérkeztünk az ő tanterméhez.
-Utolsó nap...
-Utolsó nap. Hoztad az egyenruhát az évzáróra?
-Én igen, gondolom te is.
Bólintottam és elindultam a saját termünk felé.
-Később találkozunk!-mosolyogtam rá. Will visszamosolygott.
-Biztos vagyok benne!-aztán eltűnt a szemem elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése