A vásárlás csodásan sikerült. Anyuval a környéken található összes boltba bementünk, rengeteg ruhát és cipőt próbáltunk, mire hazaértünk, teljesen kifáradtunk... De megérte. Egy kis relaxálás és szépítkezés után készen álltunk a közelgő partira.
Anya ruhája gyönyörű volt, fehér és fodros. Derekán és szegélyén fehér selyemszalag futott körbe. Természetesen úgy nézett ki benne, mintha nem is az anyám, hanem a nővérem lenne. Nincs igazság a földön. Én persze sehogy sem boldogultam, valahogy furán állt rajtam a ruha meg a hajam is makacskodott. Anyu segített ezen a helyzeten is. Levetette rólam a ruhát (kifordítva vettem fel, hoppá), majd visszavéve eligazgatta rajtam. Utána rögtön jobban állt. Öltözködés után a fésülködőasztalomhoz ültetett és megcsinálta a hajamat. Biztos van valami trükkje, mert kétszer végighúzta rajta a fésűt, kicsit beletúrt az ujjaival és máris tökéletesen állt. Ezt is ki kell lesnem, mint a kő-papír-olló-trükköt.
-Hunyd le a szemed!-parancsolt rám anyu, majd pepecselni kezdett valamivel az arcomon. Öt perc múlva hallottam, hogy elpakol és szól.
-Kinyithatod.
Kinyitottam és elképedtem. Olyan... máshogy, de mégis természetesen néztem ki. Semmi durva smink, csak korrektor és szempillaspirál. Szemhéjfesték semmi, csak szájfény. Megérintettem az arcom, hogy valóban magamat látom-e, de a tükörben lévő lány ugyanígy cselekedett.
-Te jó ég... Mióta ilyen hosszúak a szempilláim? Vagy talán nem is igaziak?
-Dehogynem!-vágott anya sértődött arcot. -Csak meg kell tanulni megfelelően kihangsúlyoznod őket. Holnap megmutatom, hogyan.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd elégedetten felpattantam és új, meglepően kényelmes magassarkúmba bújtam. Persze nem volt túl magas az a sarok, csak vagy 3 centi. Nem akartam még inkább égimeszelőnek tűnni.
-Indulhatunk?
-Persze. Szólok apádnak! Addig szólj Will-nek!
Alig lépett ki anyu a szobából, megcsörrent a telefonom. Will volt az.
-Sajnálom, Cathy, nagyon sajnálom. Nem tudok menni, mert... nagyi leesett a lépcsőn és eltörte a lábát. Kórházba kellett vinni...
-Megértem-vágtam közbe. -Ez nyilván sürgősebb. Akkor...most megyek, de majd találkozunk-búcsúzkodtam.
-Igen. Majd találkozunk!-ismételte Will és letette. Sóhajtottam.
15 perc múlva már a helyszínen voltunk. Szerencsére anyu nem nagyon faggatott a helyzetről, csak annyit kérdezett, amennyi szükséges volt. Miután kifizettük a belépőt és beléphettünk a kapun, arra számítottam, tele lesz az udvar unalmas, munkáról csevegő felnőttekkel. Hogy én leszek az egyetlen fiatal... Tévedtem. Több korombelit is láttam kisebb bandákba verődve ácsorogni, de persze lényegesen több volt a felnőtt. Srácokból volt több, lányt csak elvétve láttam. Apu főnöke jött oda hozzánk, aki elég jó fej.
-Szép jó estét! Hát eljöttek, és hozták a kis Cathy-t is?-nevetgélt. -Illetve, már nem is olyan kicsi. Milyen gyorsan nőnek!-sóhajtott. Az egyik srác felé intett, mire az mogorva arccal, földre szegezett tekintettel jött oda hozzánk. Szmokingot viselt, gondolom, ráerőltették, amilyen fejjel jár-kel... Apu főnöke a vállára csapott.
-Bemutatom az én Matty-met.
-Szervusz!-mondta anya, apu kezet nyújtott. Matty megrázta.
-Szia!-mondtam halkan, együtt érezve vele. Én sem szerettem a középpontban lenni. Legalábbis nem sokáig. Ekkor azonban a fiú felnézett, egyenesen rám.
A szeme furán megcsillant, mintha valami érdekesre lelt volna. Tetőtől talpig végigmért, majd biccentett. Rámosolyogtam, majd anyuék felé fordultam. Apu a főnökével elegyedett hosszabb csevejbe, amit már elsétálva folytattak. Anyára néztem.
-Nem baj, ha sétálgatok egy kicsit?
Anya mosolygott.
-Persze, menj csak.
Megkönnyebbültem iszkoltam el. Odacsapódtam pár csoporthoz, de elég furán méregettek, főleg a fiúk. Végül meguntam a jópofizást. Az udvar szélén kis padok sorakoztak, letelepedtem az egyikre, ami mellett egy kis lámpa világított. A fénye pont rám vetült, így előhúztam a kis retikülömbe vagy mimbe dugott könyvet és olvasni kezdtem. Jó, ez egy buli, meg minden, de hát... Még egy oldalt se haladtam, amikor árnyék vetült rám. Zavartan pakoltam el a könyvet és felnéztem. Apu főnökének a fia volt az.
-Még nem is volt alkalmam rendesen bemutatkozni... Matt McCloud vagyok!-mondta és kezet nyújtott.
-Cathy Williams-ráztam meg zavartan a kezét. Matt elmosolyodott.
-Szép neved van. Olyan, mint te.
-Köszi...-fordítottam el a fejem. Ez most bók akart lenni? Ne már!
-Van barátom-mondtam óvatosan. Matt nevetett.
-Szerencsés fickó!-azzal mellém telepedett. -Nagyon szerencsés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése