Szegecs ordított, ahogy a torkán kifért. A tolltartó vasdísze ott szabta fel a fejét, ahol másik oldalt a piercing. A seb vérzett, de nem volt túl mély. Mayer dühösen a lány felé magasodott, aki még mindig a kezében szorongatta a tolltartóját. Nem állt fel, pedig lehet, hogy magasabb lett volna Ron-nál.
-Ugyan már Ron! Nem éri meg miatta-bökött Cathy felé egy haverja és nyugtatólag Szegecs vállára tette a kezét. A srác még egyszer visszamorgott.
-Ezt még megbánod!-Miután elhúztak, az eddig csendben ülő Gwendolyn is megszólalt.
-Fújj! Én a helyedben kidobnám azt a vackot. Úgyis béna.
Láttam Cathy-n, hogy legszívesebben szőkeség arcába vágná azt a ,,vackot". Végül szimplán felállt és visszavágott:
-Lehet, hogy béna, de nekem tetszik. Egyébként nincs mindenki olyan helyzetben, hogy ha megun valamit, ami nem divatos, azt eldobja és rögtön vehet újat!
Ezt eltalálta. Lélekben gratuláltam neki. Ekkor Gwendolyn az ajtó felé fordult, én pedig máris megéreztem közeledő Szőkeség Kettő pacsuliját.
-Gretchen! Végre! Nem hiszem el, hogy a párhuzamosba kerültél!-nyávogta Gwendolyn a képmásának. Cathy kissé döbbent arccal bámulta a két klónt.
-Hát igen, nagyon megdöbbentő, ugye? Bizonyára már te is rájöttél, de azért felvilágosítalak, ha mégsem: ikrek vagyunk.
Elmosolyodtam és vártam a lány válaszát, ami jött is.
-Talán lassú felfogásúnak látszom, de elárulom, hogy nem vagyok az. Sőt, bizonyára még értelmesebb is, mint te!-azzal felpattant a padjára. Óvatosan rámpillantott, aztán vissza az őt megtaszító egyik szőkeségre.
-Lehet, hogy nem vagyok egy stréber, de a divatról többet tudok és a stílusérzékem is kifinomultabb a tiédtől, Gwennel együtt!-fortyogott Gretchen. Cathy unottan ránézett, előkotort a táskájából egy csomag kekszet és az első falat után ugyanolyan szenvtelen hangon érdeklődött:
-És mondd, ezzel mihez kezdesz? Mert jó, nagyon fontos, hogy tisztában légy ilyesmivel, elismerem, de ez nem biztosítja számodra a jó jegyeket és bizonyítványt.
-Nekünk nem kell jól teljesítenünk a suliban. A gimi számunkra csak uncsi időpazarlás. Egy fotós vagy egy modellügynökség bármikor lecsaphat ránk, és akkor hátrahagyunk mindent és mindenkit. Kivéve a tehetségünket és a szépségünket-fakadt harsány kacajra a két csinibaba. Cathy vett még egy kekszet, majd felállt és eltette a csomagot. még odaszólt nekik:
-Melyikőtök az idősebb?
-Természetesen én!-sugárzott Gwendolyn. Gretchen csak elhúzta a száját, mire mosolyom még szélesebb lett. Világos, nem szereti, ha felemlegetik azt a kicsi korkülönbséget. Cathy is elmosolyodott.
-Lehet, hogy kilencedikesek vagytok, de agyi szinten még csak most értetek utol egy képzelgő óvodást. Bocsi, ha belegázoltam a lelkivilágotokba!-azzal kilépett a folyosóra. Pontosan azelőtt találkozott össze a tekintetünk, mielőtt eltűnt volna a szemem elől. Mindketten mosolyogtunk.
Suli után szokás szerint bandáztunk még kicsit az udvaron a srácokkal.
-Szerintetek milyen az új csajt?-dobta fel Chester a témát.
-Hát, az biztos, hogy valaki már rendesen beleesett-röhögött Darren, mire mind rám néztek. Legyintettem, próbáltam lazának tűnni.
-Nem estem bele senkibe. De akkor is, olyan csinos lány.
-Csinos? Nem kifejezés-hümmögött Rex. -Van benne valami... megfoghatatlan.
-Cathy Williams-sóhajtottam, mire a többiek felnevettek.
-Nézd már, tiszta depis leszel a végén. Nem néz rád egy csaj? Világvége-öklözött vállba Otto.
-Rám nézett-morogtam, mire Rex karolt át.
-Szokj hozzá: ezt hívják első látásra szerelemnek. És amíg nem tudod, ő mit érez... addig alighanem szenvedsz. Van ilyen.
-Egyébként olyan fura a csaj. Az ember azt hinné, hogy egy szemüveges stréber nem lehet szép, erre itt van ő.
-Nem stréber!-méltatlankodtam.
-De az. És komolyan, kb. olyan elbűvölő, mint egy vámpír. Ha nem jobban.
Felmordultam: ezt a szót nem akartam hallani. Igen, vámpírok is léteznek... Ráadásul Cathy-ék osztályában is van. Olyan könnyen beilleszkednek, mint én. Lehetnek 100 évesek, kinéznek keményen 17-nek és el van intézve a dolog. Meg persze a legendákkal ellentétben lazán tudnak sétafikálni a napon. Viszont... a táplálkozós rész már igaz.
-Fogadjunk, hogy a Cathy osztályába járó vérszívón jár az eszed-bökött oldalba Chester.
-Azon-morogtam. -Utálom.
-Nem értem, mi bajod velük... De hagyjuk. Szerintem mennünk kéne...
-Ne!-vágtam közbe. -Cathy még nem jött ki.
-Szóval megvárod?-vigyorgott rám Otto. Kissé elvörösödve vállat vontam.
-Én... azt reméltem, hogy maradtok ti is. Ha csak én várom, az... hülyén jönne ki-a fejem már lángolt. A többiek nevettek.
-Persze, hogy maradunk, haver. Nem hagyunk cserben-kacsintott Chester, mire már én is velük nevettem. Ekkor lépett ki az udvarra Cathy.
Most még gyönyörűbbnek láttam. A kabátját kicipzározta, mert nem volt olyan hej, de hideg. Az éppen fújdogáló kis szellő óvatosan lebegtette az arca körül aranyszín tincseit. Mosolyogva néztem, ahogy közeledik, vállára vetett táskával. Biccentett nekem, és már ment is... volna, ha nem lépek ki és állítom meg a karjánál fogva.
-Mi volt?-kérdeztem az igazgatóra utalva. Olyan jó, hogy hallgatózok utána...
-Áhh, csak büntetésfeladat és 2 óra elzárás a többi büntissel. Nem vészes-sóhajtott.
-Azt ki lehet bírni. Egyébként jól elintézted Szegecset és az ikreket is-mosolyogtam rá. Felvillant a szeme, de nem tudtam miért. Ő is elmosolyodott és megint biccentett.
-Most mennem kell. Apu már biztos kint vár.
El kellett fordulnom. Miért izgat engem, mi van ezzel az emberlánnyal? És miért bánom, ha jönnek érte?
-Oké, szia-vetettem oda lazán. Legalábbis próbáltam. Úgy tettem, mintha gondtalanul tovább csevegnék a srácokkal. Érzékeltem, hogy Cathy még vagy 2 másodpercig áll, aztán elindul a kapu felé. Nem tudtam megállni, hogy még egyszer vissza ne forduljak.
-Egyébként a nevem Will Grant. Te pedig Cathy Williams vagy, ugye?
Bólintott.
-Örvendek-mosolyogtam rá, remélve, hogy ez kevésbé hangzik hülyén a számból.
-Én is-lehelte, és elrohant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése