15. Henderson képessége

   Henderson villámgyorsan megragadta a karomat, én pedig a másik kezemmel az övét. Megszorítottam a csuklóját.
     -Ha rajtam mutatod be, letöröm a karod.
Egy pillanatig egymásra meredtünk, aztán Henderson elrántotta a karját és magához intett egy alsóst.
     -Hé, gyere csak ide! Muti a kezed, hadd látom, homokoztál-e!
A gyanútlan kislány értetlen arccal odasétált hozzá. A vámpírsrác megfogta a kezét, mire a kicsi teste elernyedt, szeme lecsukódott. Cathy ijedten ugrott mögé, így a lány a kezei közé dőlt.
     -Mit műveltél vele? Ugye nem ölted meg?-kiáltott Henderson-ra, aki némán figyelt. Tétován álldogáltam egyik lábamról a másikra. Cathy dühösen fújt egyet.
     -Te jó ég, nehogy segítsetek!-azzal felkapta az ölébe az alsóst és elviharzott. Csak úgy. döbbenten meredtünk egymásra Henderson-nal.
     -Te tudod, mi ő?-kérdezte. Megráztam a fejem.
     -Elképzelésem sincs. De... nem hiszem, hogy ember.
     -Nem lehet az-értett egyet velem. -Én... tegnap véletlenül a falhoz vágtam.
     -Véletlenül...-morogtam, de nem törődött velem.
     -Egy ember nem élné túl, ha egy vámpír a falra kenné. Ő is ernyedten a fal tövébe csúszott, ott maradt a falon egy mélyedés is... Aztán megmoccant, nyöszörgött és felkelt. Kicsit dörzsölgette a gerincét, de ennyi. És... utána sikerült kihallgatnia, hogy róla beszélünk a többiekkel. Nem tudom, hogyan... Éreznem kellett volna az illatát, hallanom a lépteit, a légzését, a szívét.
     -Nagyon furcsa-töprengtem. Ekkor ért vissza Cathy.
     -Tehát ez a te tehetséged. Pontosan hogy is lehet ezt megfogalmazni?-szegezte neki a kérdést. Óvatosan odébb sétáltam és messzebbről hallgattam a folytatást.
     -Az érintésemmel képes vagyok elszívni mások energiáját, akár egy vámpírét is-közölte Henderson. -Tőlem függ, hogy az áldozat csupán fáradt lesz, vagy végkimerülésben meghal.
   Cathy elmerengett. Aztán a szeme elkerekedett és hátrébb lépett egyet.
     -Ezt nem mondtad soha. A kórház is miattad volt!-a hangja egy oktávval magasabbá vált. -Ráadásul az az ártatlan kislány...-hát nem is magáért, inkább azért a gyerekért aggódik?
   Henderson közelebb lépett hozzá, Cathy ismét hátrált. Bár a tekintetéből látszott, hogy tudja, nem sokra megy emberi képességeivel egy vámpírral szemben. Tekintete rám tévedt és felhördült.
     -Remek! Mind a ketten egyformák vagytok! Átvágtatok, ugyanúgy...
   Elsápadtam, nem csak a szavai, az arca miatt is. Fájdalmas arccal nézett ránk és a termébe rohant. Henderson utána.
     -Hagyj békén!-sziszegte Cathy egy idő múlva. Nem tudtam örülni neki, hogy most már a vámpírsráccal is haragban van. Mit érek vele? Semmit. Hirtelen Ron Mayer hangját hallottam. Olyat mondott, ami felkeltette az érdeklődésem.
     -Szia, cica! Gondolkodtam a múltkori csínytevéseden: úgy döntöttem hajlandó vagyok megbocsátani, egy feltétellel.
     -Jó sokáig tartott eldönteni-vágott közbe Cathy. Persze, hogy hozzá beszélt.
     -Ma fél kettőkor légy a delfines kútnál. Akkor megúszhatod a későbbi büntetést-lihegte. Undorító volt... Cathy szerint is.
     -Felejtsd el!A cigizést meg a piát pedig szüntesd be, ha szeretnéd, hogy egyáltalán meg tudjanak maradni a közeledben az emberek. A többi már más kérdés-vágott vissza könnyedén. Mayer horkantott.
     -Ajánlom, hogy legyél ott!-aztán nem beszéltek többet.