Azt reméltem, Cathy-nek meg sem fordul a fejében az, hogy elmenjen oda, ahová Mayer hívta. Okosabb ő attól, hogy ilyen dumáknak bedőljön. Figyeltem, ahogy kisétál a kapun, haja aranyszínben ragyog, ő maga pedig olyan, mint egy földre szállt angyal. Számomra...
Még beszélgettem kicsit a srácokkal, aztán csak úgy mellékesen az órámra pillantottam. 13 óra 40. Ron félrehívta Cathy-t. Rossz előérzetem támadt. Mi van, ha Cathy mégis elment? Mért tett volna ilyet? Gyorsan elköszöntem srácoktól és a legelső alkalmas helyen alakot váltottam. futni kezdtem, miközben a gondolatok összevissza cikáztak a fejemben. Ha tényleg elment, vajon mi mindent csinálhatott vele Szegecs? Mi van, ha megölte?!
Az erdő széléhez érve meghallottam egy mordulást. Könnyen beazonosítottam: Henderson-hoz tartozott. Mit keres itt? Ide is követi a lányt? Vagy Cathy hozta volna magával? Távolabbról lihegés és fújtatás: Mayer és társai. Elfutottak? Furcsa, de most nem érdekes.
Egyetlen pillanatra megtorpantam: egy halott állat egy bokorban... vérszag. Nem csak az állaté... emberi vér. most pedig nem kell matekzseninek lenni, hogy összeadjuk a kettőt: tetemek+vér.
Meghallottam valaki szívét. Szaporán vert... Cathy!
-Thomas! Thomas, én vagyok, Cathy!
Tényleg ő az! Rohantam, mint a szélvész. Megéreztem a mindent betöltő vámpírszagot. Észrevettem a vörös vámpírlányt, aki pont az utamban állt.
-Hahó, Grant...-ennyit tudott mondani, mielőtt félrelöktem. Panaszosan méltatlankodni kezdett, miközben a fa, aminek nekiütközött, kidőlt.
Kirobbantam az apró tisztásra, és beigazolódott legrosszabb sejtelmem: Cathy ott feküdt Henderson alatt, a szeme fölötti sebből még mindig folydogált a vér... A vámpír morgott és rám szegezte a szemét. Cathy lassan félre fordította a fejét és ő is rám nézett. Visszafojtottam a lélegzetem a sebe láttán. Mi okozhatta neki? Vágásnak tűnik. Mayer csinálta volna?
Henderson-ra ugrottam. Meg tudtam volna ölni... Nem sikerült, félreütött. Cathy sikoltott, mire még dühösebb és elszántabb lettem. Megint ugrani akartam, de Henderson felém tartotta a kezét. Persze, az az átkozott képessége. Nem érdekelt, támadtam.
A vámpír a levegőben kapott el és a földhöz csapott. Cathy félig kikerült alóla, de menekülni még mindig nem tudott. Ijedten figyelte harcunkat, ami kiegyenlítetlen volt Henderson képessége miatt. Mégis hogy öljön meg valakit az ember, ha az úgy kiszívja belőle az erőt, hogy mindjárt vége van? Cathy ismét sikoltott.
-Ne, engedd el! Thomas, hagyd őt békén!
Hát félt engem? Vagy a vámpírsrác miatt aggódik? Tényleg szereti? Vagy én tetszem neki?
Még jobban ficánkoltam, mire Henderson a másik kezét is a nyakamra szorította. Bár a látásom kezdett homályosulni, még láttam, hogy Cathy feltápászkodik-szóval szabad!- és ránk néz. Fuss el! Menekülj!-szuggeráltam. A saját kezeire nézett, aztán ránk. Futásnak eredhetett volna, egy kis szerencsével megúszta volna az egészet...
De maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése