26. Hárman

   Henderson közelebb sétált, miközben a slusszkulcs tartóján megnyomott egy gombot, hogy bezáródjon a flancos járgánya. Cathy a fűben feküdt, még mindig eszméletlenül.
     -Mi a francot keresel itt?-morogtam. Keserű vigyorra húzta a száját.
     -Épp csak erre jártam. Inkább én kérdezném, hogy téged mi lelt, hogy lányokat dobálsz az autóm elé!-a következő pillanatban közvetlenül egymás előtt, szemtől szemben álltunk, morogva.
     -Ő ugrott eléd, tudod miért? Mert meg akart halni!
     -Mondtam, hogy hagyd békén-mondta hűvösen.
     -Mindjárt téged doblak egy kocsi elé, Henderson!
     -Sok sikert, Grant!
   Eszmecserénket Cathy nyöszörgése szakította félbe. Tétován a fejéhez nyúlt, felállt, de megtántorodott.
     -Óvatosan!-ragadtam meg a karját. Megrázta a fejét és rám emelte zöld szemeit.
     -Will... élünk még?-kérdezte. Pislogott párat, hogy kitisztuljon minden.
     -Igen, élünk. És nem rajtunk múlott. Cathy tétován mögém nézett, észrevette Hendersont és a kocsiját. A következő pillanatban a vámpírsrác már előtte állt és a karját szorította.
     -Mégis hogy képzelted ezt?-sziszegte. Cathy arca megrándult, de nem szólt semmit. Henderson ujjaira néztem, melyek Cathy karját szorították. Máris kezdett vörösleni.
     -Ne már, fáj neki!-löktem el a vámpírsrác kezét. Cathy elé álltam, de ő félretolt. A karján piros folt volt ott, ahol Henderson megszorította. Ha vámpírka még egyszer hozzáér, letöröm a kezét.
     -Ne akarj már te megvédeni!-vágta Cathy a képembe. Hogyne akarnám már...
     -Hogyne akarna megvédeni, amikor szerelmes beléd!-vigyorgott Henderson Cathy-re. Elvörösödve felé kaptam, de ő gyorsabb volt. Ezt mért kellett? Elmondtam volna én, de így...!
     -Mi az, fáj, hogy megtudta?-vigyorgott rám vámpírsrác. Tényleg megölöm. Cathy-re néztem, hogy mit reagál.
     -Tehát ezért volt a csók-mondta halkan, inkább csak magának. -Ezt nem hiszem el...
A fűbe rogyott, de rögtön felkaptam.
     -Ne itt!-pár kíváncsi szempár már minket figyelt. Cathy döbbenten mocorgott a karjaimban, hallottam magam mögött Henderson lépteit, miközben a vasút mentén futottam. Egy bozótoshoz érve letettem.
     -Remélem, elment a kedved a további öngyilkossági kísérletektől!
   Henderson kérdőn pillantott rám.
     -Igen. Azért akarta megölni magát, mert szerinte ő egy szeretetre méltatlan lény!-sziszegtem.
     -Ez nem igaz!-értett egyet Henderson. Cathy nem szólt, hanem ültében átkarolta a térdét. Gyönyörű haja szétterült a vállán, egy tincs az arca előtt himbálódzott. Mellé térdeltem.
     -Cat...
     -Mióta hívhatod így?-ragadta meg a vállamat Henderson morogva. Leráztam a kezét.
     -Kezdetektől fogva. Mi az, neked tán megtiltotta?-egyszer mondta, hogy ne hívjam így... Vagy kétszer, Mindegy, az nem számít.
     -Nyugodjatok le. Fogadjátok el, hogy mind a ketten a barátaim vagytok, de egyikőtök sem több annál.
   Sajnos. Mindegy, majd... Henderson gúnyosan rámvigyorgott.
     -Oké. Futóversenyezzünk!-kérte Cathy mosolyogva és felállt.
     -Oké. Nyertem!-jelentette ki Henderson. Oldalba böktem. Ő még nem látta Cathy-t száguldozni.
     -Te csak ne légy abban olyan biztos.
   Felsorakoztunk, én kaptam a számláló és bíró szerepét. Henderson hülye vigyorral a fején állt rajtpozícióba. Persze, azt hiszi, nyerni fog... Nagyon remélem, hogy Cathy leveri.
     -Egy, két három!-kiáltotta hirtelen Cathy. Jó, hogy állítólag én számolok... Mindegy Henderson gyorsított, két méterrel elhúzott. Cathy-vel egyszerre gyorsítottam, ám míg én csak utolértem vámpírkát, ő simán lehagyott minket. Három métert vert ránk.
     -Cathy, te nyertél, elismerem, de túlfutottál a célon!-kiáltott utána bosszankodva Henderson. Szokjon hozzá a vereség gondolatához. Önelégülten rávigyorogtam és Cathy után futottunk, aki már megállt. A szíve jó szaporán vert, levegőért kapkodott, de boldogan mosolygott.
     -Ezek szerint fejlődök! Tegnap sokkal hamarabb kifáradtam.
     -Tegnap is megvert?-nézett rám értetlenül Henderson. Bólintottam.
     -Ha mindent belead, gyorsabb lesz, mint mi, de hamar kifárad.
Bosszúsan pillantott rám, de még mindig mosolygott.
     -Lehet, hogy neked ez kevés, de csak mert te sem vagy teljesen ember!
Visszafojtottam a lélegzetem. Na, megint ez a téma... Aggódva néztünk Cathy-re, én pedig megfogtam a karját.
     -Ugye nem akarsz ismét egy kocsi elé ugrani?
   Megrázta a fejét. A diófára pillantott, a kertjük végében. Odafutott és megsimította a törzset. Henderson-nal egymásra néztünk és követtük. Cathy végighúzta ujjait a kéreg recéin és az ágakra nézett.
     -Ezt figyeld! Imád fára mászni-mondtam a vámpírsrácnak.
     -Tudom. Amikor elmondtam neki azt, észrevett egy fát, és utána csak az érdekelte, hogy felmásszon rá.
   Jellemző.
     -Hihetetlen... Ezt figyeld!
   Cathy ugrani akart egy jó nagyot, de akkorára sikerült csak, mint egy átlagemberé. Dühösen toppantott.
     -Ez nem ér!
   Negyedjére sem sikerült neki.
     -Összpontosíts!-leheltem, mire a szíve begyorsított. Henderson mordult egyet. Cathy nagy levegőt vett, ismét elrugaszkodott. a szemét behunyta, a hátát először meggörbítette, majd kiegyenesítette. Aztán a következő pillanatban már egy ágon volt. Boldogan felkiáltott, mi pedig mellé ugrottunk, a két oldalára. Megtántorodott, egyszerre kaptunk utána, de ő csak nevetett.
     -Jaj, ne féltsetek már annyira!
Dehogyisnem... Olyan sebezhető!
     -Ha megsérülsz, anyukád megöl!-nemigen tévedtem nagyot. Cathy legyintett.
     -Hagyd őt békén, mindig is féltett. Te látsz a sötétben?-fordult Henderson felé.
     -Ezt hogy érted?-kérdezte meglepetten.
     -Hát, nem is tudom. Tökéletesen sötét van meg minden, és te mégis látsz mindent. Nem csak a körvonalakat, hanem rendesen.
     -Szuperéles szemem van, de koromsötétben a legkevesebb fény nélkül én se sokat látnék. Tudod, mi úgy látunk, mintha egy fényképezőgépen fel lenne csavarva a fényerősség. Kissé minden fényesebb...
     -Hány éves vagy?-vágott közbe Cathy kíváncsian.
     -Emberi alibim jelenleg 16 év. Halhatatlanként azonban már 68 évet megéltem.
     -Vénember-morogtam. Cathy nevetve a karomra csapott és leugrott. Ő szinte hang nélkül landolt, míg mi egy-egy puffanással. Az órájára pillantott.
     -Will, jó ha tudod, hogy hivatalos vagy hozzánk ebédre. Anyu eléggé gyanakvóan fogadta, amikor elmondtam, hogy ma itt találkozok veled.
     -Ajjaj... szóval egész étkezés alatt figyelni fognak-túrtam zavartan a hajamba. Szorult helyzet.
     -Bocs, de nem tudnám kimagyarázni, hogy te miért nem eszel!-fordult Henderson felé.
     -A vámpírság hátrányai, mi?-vigyorogtam a srácra.
     -Én legalább nem eszek döghúst.
     -Döghús a...-majdnem nekiugrottam, de Cathy megragadta a kezem, amivel egyrészt az égbe szökkentette a pulzusomat, másrészt megállított.
     -Gyere! El fogunk késni. Szia, Thomas!-intett mosolyogva a vámpírsrácnak, még mindig fogva a csuklómat. Futni kezdett a házuk felé, maga után húzva engem. Hihetetlenül erős szorítása volt.