Elhatároztam, hogy reggel Cathy elé megyek. Igen, a házuk elé, motorral és azzal a céllal, hogy vihetem őt suliba. Kár, hogy előbb szembe kell néznem az esetleges szülői kérdésekkel...
Megálltam és vártam. Cathy csakhamar kinézett az ablakon, fogkefével a szájában, döbbent tekintettel. Megmosolyogtatott az arckifejezése és intettem neki. Gyorsan visszahúzta a függönyt és 2 perc múlva már a szüleivel beszélt valamit, amiből megint csak foszlányokat értettem.
-Nem kell...
-...sokat vagy együtt...
-...mert járunk...-ettől a két szótól rögvest melegem lett. Hát felvállal.
Hirtelen az ajtó kicsapódott, én pedig szemközt találtam magam Cathy anyjával. Másfél fejjel kisebb volt tőlem, de olyan harcias arcot vágott, hogy hátrálni lett volna kedvem.
-Mit akarsz a lányomtól?-morogta. Védekezően felemeltem a kezem.
-Még nagyon elején vagyunk mindennek, nem is...-próbáltam mentegetőzni, de közbevágott.
-Nem hagyom, hogy egy magadfajta elrontsa!
Dühbe gurultam. Miért rontanám el? Miért nem szerethetem büntetlenül? És mi az, hogy egy magamfajta?
-Nem fogom elrontani-mondtam mérgesen. -Szerelmesek vagyunk egymásba, ennyi az egész.
-Így igaz, anya-szólt közbe Cathy is, aki eddig némán figyelt minket. Lazán álldogált tőlünk nem messze. Elképesztően jól nézett ki: szürkésfekete koptatott farmer, fekete magas szárú edzőcipő és az elmaradhatatlan bőrdzseki. És az a gyönyörű, kissé hullámos szőkésbarna haj...
-Erről még beszélünk!-fordult felé Mrs Williams, azzal beviharzott a házba. Cathy zavart mosollyal nézett rám, olyan aranyos arccal...
-Bocs...
-Semmi baj. Csak kicsit megijesztett... anyukád heves viselkedése.
A házból morgás hallatszott, én pedig enyhén lángoló fejjel a motorra pattantam.
-Szerinte menjünk-vigyorodtam el zavartan.
-Oké!-mögém ült és átkarolta a derekamat, amitől a szívem ismét megbolondult. Egész úton szinte csak erre tudtam figyelni... ami nem túl szerencsés, ha motorozik az ember. Vagy a nem-ember...
A suli elé érve Cathy leszállt mögülem, én pedig kitámasztottam a motort. Aztán mikor hátranéztem, megláttam Cathy fancsali arcát. Na most vagy azért szomorú, hogy nem száguldunk tovább, vagy mert... el kellett engem engednie. Magamhoz húztam egy röpke csókra, hogy aztán kézen fogva sétáljunk be. Chester-ék rögtön füttyögni és húú-zni kezdtek. Cathy-re pillantottam, akinek az összes reakciója egy boldog mosoly volt. Aztán felemelte a fejét, rám kacsintott, megszorította a kezem és besétált a termébe. Odaballagtam a srácokhoz, Otto egy oldalba bökéssel fogadott.
-Na, na, csajozunk?
-Fogd be-röhögtem el magam.
-Hiába, valaki már nagyon szerencsésnek érzi magát!-kezdett cukkolni Darren is.
-Ha olyan lánnyal járnál, mint én, te is annak éreznéd magad-vágtam vissza vigyorogva.
-Szerez ő jobbat... pár év múlva!-bökte oldalba Chester, mire nevetni kezdtünk. Én hagytam abba először, ugyanis pár év múlva én még mindig 17-nek nézek ki, Cathy pedig... öregszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése