Délután még átmentem Cathy-hez, háromra volt megbeszélve egy találkozó... Elég annyi, hogy elvoltunk. Elég sokáig. Aztán Cathy-t vacsorázni hívták, én pedig éjjel megint visszamentem hozzá.
-Anyu félt engem.
Épp a párkányon ültünk, én átöleltem őt, miközben a környéket figyelte.
-Mitől?-kérdeztem értetlenül. Talán tőlem? Felesleges...
-Attól, hogy a kapcsolatunk túl korán fog... intimebbé válni.
-Intimebbé? Ezt hogy...-hirtelen megértettem. Király, mintha Cathy anyja belém látna... és azt hiszi, ezzel akarom tönkretenni a lányát. Éreztem, hogy kissé elvörösödöm... Olyan jó, hogy Cathy ezt még a sötétben is jól látja.
-Will, én... még nem állok készen. Én még nem akarom azt. Remélem, megértesz. Még egy jó ideig nem szeretném... És ha erőlteted, akkor...-lehajtotta a fejét, én pedig hirtelen nem is tudtam, mit mondjak. Dehogy erőltetem... csak az a VÁGY... Nem. Ki kell bírnom. Nem veszíthetem el őt... Magamhoz húztam és megsimítottam az arcát.
-Értem, mire gondolsz. És ki fogom bírni, addig, amíg te igent nem mondasz... a szexre!-csak kimondtam. Cathy sóhajtott, én pedig megsimítottam a hátát. Aztán magam felé fordítottam az arcát és megcsókoltam. A testünk felizzott, a levegő lángolt... Cathy bőre csak úgy tüzelt.
-Olyan forró vagy, mint én. A te bőröd is szinte éget-szorítottam meg a kezét. Elmosolyodott.
-A nyomodba értem.
-Már rég lehagytál.
-Csak futásban-lehelte, aztán közelebb húzott és a hajamba túrt.
Izzó vágy... Fél kézzel el kellett engednem Cathy-t, ha nem akartam kárt tenni benne. Megszorítottam a párkány szélét, miközben csókunk egyre szenvedélyesebbé vált. A fa megreccsent, Cathy pedig elhúzódott tőlem, ezzel alighanem megmentett engem ülőhelyünk tönkretételétől. A kezemre nézett, lefeszegette a párkányról és arcához húzta. Mosolygott.
-Azt akarod, letörjön ez az izé alattunk?
Sóhajtottam.
-Nem, csak nehéz... Szeretnélek megérinteni, jobban magamhoz szorítani... félek, hogy kárt teszek benned, vagy hogy túl messze megyek...
Szorosan hozzám simult.
-Szeretlek-mondta halkan, én pedig a fellegekben éreztem magam.
-Én még jobban-válaszoltam, mire Cathy hirtelen acélos erővel szorítani kezdett. Nevettem, mire rögtön elengedett.
-Hé, Cat... Nem kell kinyomnod belőlem a szuszt.
Bocsánatkérően nézett rám, nevettem és megcsókoltam.
-A tegnap... mi volt?-muszáj volt megkérdeznem. Eszembe jutott a futás, Cathy a fűben, a vizes fűben... elvörösödtem az emlék hatására.
-Ismét olyan... görcsök. Fájdalom.
-Nagyon rossz volt?-megsimítottam az arcát, miközben arra gondoltam, ennél nagyobb hülyeséget már nem tudtam volna kérdezni.
-Szörnyű, mint mindig, de legalább hamar vége lett.
-Hamar... Olyan rémes volt tehetetlenül nézni a szenvedésedet.
A hajamba túrt és megcsókolt. Magamhoz szorítottam, ujjaimmal a tarkóját simogattam. Aztán Cathy keze a gerincem vonalához csúszott... a pólóm alatt. Döbbenten néztem rá.
-Na, meggondoltad magad?
-Csak egy egész kicsit tovább...-mosolygott rám. Úgy éreztem, még jobban szeretem, mint eddig. Óvatosan végigsimítottam a gerince vonalán... Csodálatos érzés volt. A derekára csúsztattam a kezemet, ő pedig attól tartva, hogy túl sokáig merészkedek, a hátamba nyomta a körmét. Kissé erősen sikerült, összerándultam. Azonban rögtön elfelejtettem, amikor végigsimított a hátamon.
-Félsz tőlem?-hajoltam el tőle hirtelen. ezt tudnom kell...
-Nem-válaszolta Cathy határozottan, mire a szívem szabályosan kánkánozni kezdett. Óvatosan a karjaim közé kaptam és beugrottam vele a szobájába. Gyengéden a földre fektettem, a padlószőnyegre. Felé hajoltam, ő pedig várakozásteljesen nézett rám. Olyan gyönyörű volt még így is, amennyit láttam belőle... Átkarolta a nyakamat és kissé felemelkedve megcsókolt. Fél kezemmel a feje mellett támaszkodtam és közelebb hajoltam hozzá, hogy ne kelljen ágaskodnia. Úgy éreztem, kigyullad az a szoba, olyan elsöprően forróra sikerült ez a csók.
Egy idő múlva ismét felkaptam, de ezúttal az ágyára ültettem.
-Aludnod kéne.
-Nem akarok-válaszolta durcásan. Elmosolyodtam.
-Cat, alig látok már valamit. Tényleg pihenned kell.
-Legalább azt megvárod, amíg elalszom?-kérdezte halkan, bánatosan. Megsimítottam az arcát.
-Nem kellene...
-Kérlek!-könyörgő tekintettel nézett rám. Nemet kellett volna mondanom, de... Lehetetlen volt ellenállni annak a szempárnak. Megadóan sóhajtottam.
-Borzasztó vagy.
-Tudom-mosolyodott el boldogan. Felpattant, a fürdőszoba felé indult. Utánaszóltam, éreztem, hogy megint elvörösödöm.
-Cat, vegyél valami... vastagabb pólót. Kérlek.
Mosolygott és eltűnt az ajtó mögött. Igyekeztem nem az onnan jövő hangokra koncentrálni. Én se tudom mindig kontrollálni magam... 10 perc múlva hosszú pizsama alsóban és egy pólóban jött vissza, aminek könyékig ért az ujja. Milyen gyönyörű a keze is... Miután elhelyezkedett az ágyában, rám pillantott.
-Nem fekszel le te is?
Teljes természetességgel kérdezte. Elképzeltem, ahogy mellette fekszek, szorosan egymáshoz simulunk... Nem. Kibírhatatlan lenne... Csak ott feküdni, olyan közel hozzá...
-Nem... megy. Nem fog menni-nem tudtam a szemébe nézni.
-Oké-sóhajtott és az ágya előtti kis rojtos szőnyegre mutatott. -Ülj ide.
Megkönnyebbültem csusszantam oda, így szemközt lehettem Cathy-vel is, mert oldalra fordult. Megsimítottam szabadon hagyott alkarját, ő pedig lerúgta magáról a takarót, hogy csak deréktól lefelé fedje. Magához szorított egy kisebb párnát és behunyta a szemét. Aztán fél perc múlva kinyitotta és rám nézett. Megragadta a kezem, az arcához szorította... és elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése