Olyan boldog voltam, hogy úgy éreztem, repülni is tudnék. Szeret! Engem szeret! Cathy szerelmes belém. És... megcsókolt. És én is őt. És a karjaimban tarthattam... És hozzám bújt...
Úgy kicsaptam a bejárati ajtónkat, hogy azt hittem, leszakad a zsanérjairól. Nagyi rögtön előjött a zajra.
-Willie! Mégis minek csapkodod az ajtót éjnek évadján?
-Nagyi, én... mindegy!-boldogan legyintettem, és már szaladtam volna fel a szobámba, ha nagyi nem állít meg.
-Annál a lánynál voltál, ugye?
Hülye vigyorral a képemen bólintottam. Nagyi elmosolyodott.
-Szóval szeret téged-azzal visszavonult a szobájába. Én pedig továbbra is felhőtlenül boldogan felrohantam... és vissza. Ki tud ilyenkor aludni? Futnom kell!
Arra gondoltam, hogy talán álom ez az egész. Felébredek, megint minden a régiben lesz... Elhaladtam egy kisebb kerítéssel védett virágoskert mellett, amelyben gyönyörű vörös rózsák nyíltak. Cathy... villámgyorsan letéptem egyet és visszarohantam Cathy-ék házához. A párkányra ugorva elégedetten állapítottam meg, hogy nem zárta be az ablakát. Óvatosan odasétáltam az íróasztalához és a közepére fektettem a rózsát. Ott volt egy cetli is... Kis töprengés után fogtam egy tollat és ráírtam: Jó reggelt, Cat. Már kezdett pirkadni, szóval a virág nem fog elhervadni, mire felébred. Az alvó lányra néztem: aranyhaja szétterült a párnán, a takarót legyűrte a derekáig, egyik lába azonban combig kilátszott alóla... Elkaptam a tekintetem, inkább az arcát néztem. Szemhéja néha megremegett, néha kissé megrándult a szája. Aztán hirtelen elmosolyodott, és sóhajtva a hátára fordult.
-Will...-azt hittem felébredt, de nem mondott többet. Csak egyszer a nevemet, de az épp elég volt, hogy tudjam, velem álmodik. Elmosolyodtam, és hazaszaladtam, hogy aludjak még egy órácskát. Ha tudok.
10 óra felé nem bírtam tovább. Látnom kellett Cathy-t. Elrohantam a házukig, fel a párkányra, be az ablakán. Cathy egy polcot rendezgetett, kezében épp egy apró üvegszobor volt. Pizsama és egy kardigán volt rajta. Közelebb mentem: már csak két lépés választott el tőle. Mögé álltam és befogtam a szemét. Cathy megdermedt és hátralendítette a szobrot. Könnyedén hárítottam és visszatettem az apró üvegtárgyat a helyére.
-Mindig rám támadsz Ijesztő vagy-cukkoltam. Megpördült, és amikor látta, hogy én vagyok az, magához szorított. Mosolyogva én is átöleltem.
-Sajnálom, de belém van rögzülve a védekezés.
-Védekezés...-ismételtem. Furcsán hangzott az ő szájából.
-Vagy valami olyasmi... Tényleg ijesztőnek tartasz?-kérdezte szomorúan. Nevetve megráztam a fejem.
-Nem, nem...
-Amikor Thomaséknál voltam, Dan úgymond hipnotizált, ez a képessége, te is tudhatod. Közben Thomas a szemembe nézett és azt mondta, ijesztő. Mit láthatott?
Megint ez a téma. Amúgy király, hogy pont rajta kellett próbálgatniuk a fránya képességeiket...
-Na, vámpírék...
A kezemre csapott. Megmosolyogtam a mozdulatot.
-Te tudod, vagy se?
-Tudom, hogyne tudnám...-sóhajtottam. Mindenre kíváncsi?-Viszont ma még egy puszit se kaptam...
Cathy mosolygott és adott egy puszit. Majdnem elnevettem magam.
-Én ilyenre gondolok...-közelebb húztam és megcsókoltam. A szoba lángra lobbant, a testünk egybeolvadt, izzani kezdett. Nem törődtem azzal a hülye vággyal... Csak csókoltam és csókoltam Cathy-t. Ő azonban egy idő múlva eltolt magától.
-Will... mondd el!
Muszáj lesz ezzel kezdenem valamit... Nem lehet neki nemet mondani.
-Oké!-sóhajtottam. -10 perc múlva a vasúton túl. Ott leszek a hipnotizőrrel együtt.
Mosolygott, és megint megcsókolt, aztán a mellkasomra hajtotta a fejét.
-Szeretlek-lehelte. Megdermedtem. Hát tényleg igaz... beteljesült legszebb álmom. Cathy aggódva nézett fel, én pedig nevetve megszorítottam.
-Én is szeretlek, Cat. Mindennél jobban.
Cathy sóhajtott és elengedett. Az ablak felé indultam, aztán még egyszer visszafordultam.
-Megint engedély nélkül jöttem be...
-Egyáltalán nem bánom-lehelte.
-Menj, öltözz fel-mosolyogtam. -Kint találkozunk.
-Igen-ismételte boldogan és lehajtotta a fejét. -Kint találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése