Fél óra volt még éjfélig, amikor a következő szünetet kaptuk. Indulnom kell haza. Azonban ahogy leugrottam a színpadról, a gitárt előző helyére rakva, megszédültem. A színpad szélébe kapaszkodtam és a fejemhez nyúltam. Will két másodperc múlva mellettem állt.
-Mi a baj, Cathy?
-Én... megszédültem...-nyögtem, majd megpróbáltam támaszték nélkül is megállni. Nem ment, majdnem Willre estem. Sikerült megtartania. Szorosan belékapaszkodtam, miközben a fejem úgy zúgott, mintha egy méhkas lenne az agyam helyén.
-Cathy, egy másodpercet várj!-annyi sem telt bele, ismét mellettem volt, a gitáromat vitte a hátán a tokjába zárva. -Hazaviszlek. Nem játszhatsz így tovább.
Nem tiltakoztam, úgyis indulni kellett. Jess-ék is tudnak róla, Caroline-t pedig Rex viszi haza. Kezdett elmúlni a szédülés, mégis olyan furcsán éreztem magam. Will a kocsijához támogatott, majd behuppant mellém a vezetőülésre. Gyorsan indított, én pedig ismét az órámra néztem. 10 perc múlva éjfél.
A házunk előtt megállt és átszaladva az én oldalamra a kezét nyújtotta, hogy segítsen. Mosolyogva megráztam a fejem és kipattantam. A gitártok hozásához viszont ragaszkodott. A verandánkon megálltunk még egy kicsit.
-Szép este volt.
-Te voltál a fénypontja-mosolygott rám, mire rácsaptam a kezére.
-Ne már! Ma már annyian bókoltak nekem... Még a végén nagyképű leszek.
-Nem hinném. Így vagy jó, ahogy vagy-azzal magához húzott és megszorított. Nevettem és kibontakoztam az öleléséből.
-Megyek. Anyu éjfél előtt-öt mondott.
Végszóra a harang elkezdte kongatni a tizenkettőt. Enyhe késés. Willre mosolyogtam és beléptem az ajtón. Az ajtó még félig volt csak kinyílva, amikor megjelent anya, elég -nagyon- idegesen. Megragadta a kezemet, hogy behúzzon.
- Gyere azonnal!
-Jó éjt, Will!-fordultam hátra, hogy intsek farkas barátomnak. A harang befejezte a kongatást, az én (pontosabb) órám pedig csipogott egyet, szintén éjfélt jelezve.
Egyik kezemmel a kilincsen integetésre emeltem a kezem. Azonban hirtelen valami összeszorította a gyomromat, kipréselt a tüdőmből minden levegőt, a mellkasomba pedig égő fájdalom nyilallt. Recsegés és ropogás hallatszott: úgy megmarkoltam a kilincset, hogy egy teljesen eldeformálódott fémdarabbá vált. Ijedten felnéztem.
-Will...
Aztán a fájdalom erősödött, én pedig összecsuklottam a padlón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése