Végül tényleg a vámpírlány mellett döntöttünk. Caroline boldogan ugrott a nyakamba, amikor elmondtam neki.
-De jóó! Gyere át hozzánk, van egy csomó szuper cuccom és kellékem!
Átmentünk, ő pedig boldogan pakolta elém a szükséges ruhákat és csecsebecséket. Sokáig válogattunk, több dolgon is összevitatkoztunk. Megegyeztünk abban, hogy nem lesz vámpírfogam, csak vörös kontaktlencsém és ,,vámpírsminkem". A ruhámon nem tanakodtunk annyit, hamar kiválasztottam a nekem tetszőt. Rejtély, honnan van Caroline-nak ennyi vámpíros cucca.
Matt-tel telefonon egyeztettem.
-Oké: kalóz leszel vagy varázsló?-kérdeztem nevetve.
-Az első talált: Feketeszakáll.
-Én vámpír...
-Király! Remélem nem csak a szokásos fekete paróka, egy kiló púder és világítós fogak...
-Hagyj már!-mosolyogtam. -Semmi púder, fog és paróka. Majd meglátod, milyen leszek, ha jössz elém.
-Alig várom!-mondta nevetve, aztán egy kis csevegés után letettük.
A parti előtti napon Will megállított az udvaron.
-Mész a Halloween-bulira?
-Igen, és te?-mosolyogtam rá. A szívem rögtön hevesebben kezdett verni, mert tudtam melyik kérdés következik most.
-Veled szívesen mennék-nézett rám reménykedve. Lesütöttem a szemem.
-Bocsi, de már elhívtak-mondtam bocsánatkérően. Will elkomorodott.
-Kicsoda?-kérdezte idegesen.Épp válaszoltam volna, de Caroline hívott, így elvörösödve intettem egyet és elszaladtam. Jobb is, hogy nem tudta meg... Bár a partin úgyis látni fogja Mattet, ha eljön.
A buli napján suli után rögtön indultam Carry-ékhez. Miután úgy 3-ig elvoltunk(csajos elfoglaltságok, hétpecsétes titkok), mentünk hozzánk. Caroline elkészítette a sminkemet és berakta a kontaktlencsét(jófajta volt, láttam is vele), aztán indult készíteni a saját jelmezét. Őérte Rex fog menni, ő fuvarozza a partira.
Háromnegyed 8-kor még csekkoltam magam az egész alakos tükörben. Elégedett voltam a látvánnyal: a legtöbben kb. így képzelnek el egy vámpírt... Vagy nem. Utolsót igazítottam a hajamon és levonultam a lépcsőn, aminek alján már várt anyu, apu és Matt.
Három fodorból álló bő miniszoknya volt rajtam, hátul fekete, fodrai mentén aranyszínű csillámmal, fátyolszerű uszállyal. Hozzá még fekete bokacsizma, fekete harisnya és fekete fűző vörös szalagokkal. Könyékig érő fekete necckesztyű, egyik ujjamon nagy, aranyszínű gyűrű, nyakörvszerű nyaklánc, ami egy bőrszíjból és egy azon lógó vörös kristályból áll... És természetesen szürkésfekete, füstös smink és téglavörös rúzs, nem túl vad vagy élénk színnel. A hajamat Caro laza kontyba fogta a fejem tetején, elől néhány hullámos tincset lógni hagyva.
Apa meghatódva nézett rám és átkarolta anyát. Ő azonban elrohant a fényképezőgépért és megparancsolta, hogy kezemet a korláton csúsztatva lassan lépdeljek le a lépcsőn. Fogvillantós mosollyal engedelmeskedtem. Mikor a lépcső végére értem, pózolnom kellett még Feketeszakállal is. Miután végre kiléphettünk az ajtón (érj haza időben! IDŐBEN!), boldogan sóhajtottam és Matt kocsija felé indultam. Mosolyogva ültünk be egymás mellé.
A buli helyszínére érve a sok vámpír és kalóz között felismertem a legtöbb osztálytársamat és még másokat a suliból. Megigazgattam a szoknyámat, majd Matt átkarolta a derekamat és bevonultunk. Sajnos nem volt túlzás, mert rengetegen bámultak. Még jó, hogy egy vámpír nem tud elpirulni. Hah, elvben. Remélhetőleg nekem is sikerült megállni.
A terembe lépve még több szempár és fényképezőgép fordult felénk. Megálltam pislogás nélkül a vakuzást, aztán megkönnyebbülten elvegyültünk a tömegben. Le is foglaltuk magunknak az egyik fal melletti, fekete bársonnyal bevont padot. Vettünk magunknak a vörös italból(nem nagyon hasonlított vérre) és az érkezőket figyeltük.
Hamarosan megjött Rex és Carry, elképesztő öltözékben: Rexen térdnadrág és régies ing, Caroline-on pedig fodros, térdig érő ruha volt, haját két borzas copfba fonta. Mégsem hatott gyerekesnek öltözékük Caro sminktehetsége és ötletei miatt: mindkettejüket ,,sár- és vérfoltok", ,,véraláfutások" borították. Carry még egy kis kötényt is szerzett: összességében két földből kimászott gyerek hatását keltették. Azért nem szívesen találkoztam volna velük össze egy sötét utcán.
Matt a buli felénél hozzám hajolt.
-Nem jött el a volt pasid?
-Ne hívd így, mert megharaplak!-fenyegetőztem, rávillantva vámpírvigyorom. Nevetett és közelebb húzott magához, majd megszorította a kezemet. -Nem tudom, merre van. El akart hívni... Remélem, nem bántottam meg...
-Nem hiszem. Elvégre nem vagytok együtt...
Sóhajtottam és a pad bársonyhuzatára meredtem.
-Amúgy különösen szép vagy ma este.
-Köszi. Inkább nem mondom, hogy te is!-nevettem. Matt átkarolta a vállamat és még mindig nevetve az ajtóra néztünk. Amelyen éppen belépett Will.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése