90. Elintézzük az ügyet

   Döbbenten pillantottam a farkasokra. Lehajtották a fejüket, néhányan a földet kaparászták. Vagyis igaz: tényleg egy medve alakváltó volt.
     -Idegen volt, ugye?-kérdeztem halkan. Theo bólintott.
     -És... a medvék erősebek, mint a farkasok?
     -Igen. Nem gyorsabbak, de erősebbek.
     -Érdemes utánamenni?
     -Nem hinném.
A fákra pillantottam. Valahol az erdőben nemrég egy idegen járt. Megtámadta a falkát... A fehér farkasra néztem. A földre kushadt és játékosan lengetni kezdte a lábait. Nevettem és megsimogattam a hasát. Aztán cinkosan mosolyogva felálltam.
     -Szia, Chester.
A fehér farkas úgy ugrott fel, mint akit leforráztak. Meglepetten nézett rám, fülét lesunyította. Felvontam a szemöldököm és végighordoztam a falkatagokon a tekintetem.
     -Ne már, azt hittétek nem ismerlek fel titeket? Bár téged-mutattam egy sárgás farkasra-tényleg nem ismerlek...
   Hirtelen valami elvonta a figyelmemet. Egy ág reccsent meg a messzeségben. Megigézve bámultam abba az irányba, majd szélvészként rohanni kezdtem.
     -Cathy!-kiáltott utánam Theo, de nem fordultam meg. Hallottam, hogy egy farkas alaposan lemaradva követ. Will.
   Hamar odaértem arra a bizonyos helyre: ott volt a kettétört faág is. Lehajoltam érte, aztán nagy levegőt vettem. Egy idegen szag... és egy újabb reccsenés. Odaugrottam, és elképesztő látvány tárult a szemem elé.
   Egy hatalmas, kb. 3 méteres medve csörtetett át az erdőn. Mozdulatai emberiesek voltak, bár másik alakját viselte. Érkezésemre megtorpant és felém fordult, majd felegyenesedett a hátsó lábaira. Magas és erős, de lassabb, mint én. Azonban én fáradékony vagyok, ő pedig ugyanolyan könnyedséggel roppantja ketté a gerincemet 5 perc múlva is. Felém indult, én pedig egy helyben állva, földbe gyökerezett lábbal vártam. Amikor megállt tőlem úgy egy méterre, behunytam a szemem. Nagy hülyeség volt idefutni. Jöjjön, aminek jönnie kell...
   Éreztem, hogy felemel és egy fatörzsnek nyom. A nyakamat szorította, könnyen végezhetett volna velem. Azonban kinyitottam a szemem, láttam, hogy tétovázik. A szemében sajnálatot véltem felfedezni. Ez ráébresztett helyzetem komolyságára és kapálózni kezdtem. Azonban erősebb volt, mint hittem. Hiába feszegettem a mancsát két kézzel, csak tartott tovább és várt. Kifújtam az arcomból az odahullott hajtincsemet és dühösen ráförmedtem.
     -Mire vársz már?
Félrefordította a fejét és tovább nézett. Meguntam: megfeszítettem az ujjaimat és belevágtam a körmömet az engem tartó mancsba. A medve felordított és elkapta a kezét, én pedig a földre csúsztam. Amint talpra érkeztem, kissé távolabb futottam. A medve rám szegezte tekintetét: már nem sajnált. Meg akart ölni. Valami megszállt, mert hívogatni kezdtem. Nem vagyok komplett, az tuti.
     -Na, mi lesz?
Felmordult és megindult felém. Ugyanekkor azonban megjelent Theo és Will, az általam nem ismert farkassal az oldalán. Fenyegetően a medvére vicsorgott, mire az leereszkedett négy lábra. Theo-ra néztem.
     -El kéne intézni. Most már engem is meg akar ölni...
Will vadul morogni kezdett, Theo pedig nevetett.
     -Engem figyelj!-a medve mögött termett és annak a nyakába ugrott. Az pedig kapálózhatott érte, Theo a nyakába mélyesztette vámpírfogait, mire a medve összecsuklott alatta. Theo ránk mosolygott: vérnek nyomát se láttam.
     -Mindjárt megtudjuk, ki volt ez.
     -Miért?-kérdeztem, de kérdésemre hamarosan választ kaptam: az ernyedt, hatalmas test remegni kezdett, körvonalai elmosódtak. Egy izmos, tagbaszakadt fiú alakja bontakozott ki előttem.