December elsejével beköszöntött az igazi tél: havazott! És nem holmi kis porhó hullott, hanem igazi! Lehetett menni hógolyózni, szánkózni, jégkorizni is, mert befagyott a tó.
Scott-ot hamar kiengedték a kórházból, vele is többször találkoztam. Kiderült, hogy a szüleink jóban vannak egymással, ráadásul távoli rokonságban(!!) is állunk. Na, ennyit a kis fellángolásomról. Mindegy is, az én szívem sajnos örökre azé marad, akiben már annyit csalódtam...
Matt azonban nem adta fel olyan könnyen: több programot is szerveztünk együtt. A korcsolyázáson azonban már többen is részt vettünk: Caroline, Rex, Chester, Matt és Scott is jött velem a tóhoz. Elnevetgéltünk egymással, poénkodtunk egy csomót.
-Lealázok mindenkit! Én vagyok a jég királya...-harsogta Chester, aztán rálépett a jégre és dobott egy hátast. Nevetve felsegítettem, majd korizni kezdtünk. Össze-vissza mentünk, direkt egymásnak ütköztünk... Király volt. Aztán Caroline kitalálta, hogy jégtáncoljunk. A fiúk visszavonultak, mi ketten azonban próbáltuk utánozni a tévéből ellesett mozdulatokat. Szegény Carry hiába próbált ugrani egyet, csak ellesett mindig.
-Próbáld te!-intett nekem fáradtan. A fiúk persze rögtön elhallgattak, várták, hogy én is orra bukjak. Nagy levegőt vettem és begyorsítottam. Száguldás közben az ugráson gondolkoztam: hogy is kell emelni a kezemet? Farmer volt rajtam és derékig érő télikabát, amiben könnyen mozoghattam. Most vagy soha, gondoltam, és elrugaszkodtam. Egy forgás, két forgás, három... Négy fordulat után fél lábra érkeztem, elég ingatagon. Hogy segítsek magamnak megtartani az egyensúlyomat, megpördültem vagy kétszer a tengelyem körül. Aztán immár két lábbal a földön visszasiklottam a kis csapathoz. Mindenki elhűlve nézett, Chester pedig felém tartotta a telefonját.
-Ezt nézd! Felvettem...
A videót visszanézve már értettem, miért néznek így. Tisztára, mint valami... profi. Ez nagyképűen hangzott, de így volt.
-Wow. Ez tényleg én vagyok?-nevettem hitetlenkedve. Buzgón bólogattak, aztán Caroline mellém siklott.
-Indulnod kéne egy versenyen. Megnyernéd...
-Ki van zárva. Képzés nélkül?-nyújtottam rá nyelvet viccelődve. -Hülyülni jó, másra nem.
-Oké, de azt az ugrást megcsinálod megint?-kérdezte vigyorogva Scott. -Én is levideóznám.
-Persze-tártam szét a karomat, aztán bemutattam az előbbi koreográfiát.
A karácsonyi osztálybuli elmaradt, de nem volt baj, mert tartottunk egy pótbulit nálunk. Ugyanazok voltak a vendégek, a hangulat pedig szuper volt. Megajándékoztuk egymást, beszélgettünk, táncoltunk(vagy valami olyasmi, mert még mindig botlábam van), ettünk, ittunk...
A szilvesztert már máshogy ünnepeltük: csak Caroline jött át ottalvósra, a többiek másutt voltak. Koccintottunk egy pohár gyerekpezsgővel (a rendeset mindketten utáljuk, anyuék is, de azért ittak egy kicsit), aztán visszavonultunk a szobámba hülyéskedni. Ja, és előtte tönkrevertük anyuékat Activity-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése