Lesétáltunk a színpadról. Hihetetlen, hogy tetszett a többieknek az éneklésem, a produkcióm! Tudok énekelni, de rendesen... Átöleltem Matt-et.
-Köszi, hogy kísértél dobon!
-Ugyan, anélkül is szuper lettél volna.
-Aha...-tovább álltunk összeölelkezve. Matt megsimította az arcomat, közben a szemembe nézett és mosolygott. Szép mosolya volt, fiatalabbnak tűnt tőle a koránál. Habozva kissé közelebb hajolt... aztán valaki sikított.
Megfordultam: a tömeg egy adott pont köré csoportosult. Odarohantam, és a kör közepére lökdösődtem. Egy zombinak öltözött srác feküdt a földön. Arrébb toltam még két sugdosó lányt, és mellé térdeltem. Légzés, pulzus semmi.
-Hívjatok mentőt! Gyerünk!-adtam ki az utasítást.
-Mi a szám?-kérdezte valaki.
-Száznégy-mondtam gyorsan és a srác felé hajoltam. Most nem volt időm kiosztani a gyereket a tudatlansága miatt. -Hívjátok! De valaki értelmes-azzal elkezdtem ütemre nyomkodni a fiú mellkasát. 30 után nagy levegőt véve az arcához hajoltam és a tüdejébe fújtam. A száján át persze, kétszer is. Többen röhögcsélni kezdtek. Dühösen felnéztem, közben ismét a mellkasát nyomkodtam.
-Jön már az a mentő?-kérdeztem egy idő után.
-Én már hallom-szólt valaki. Megint a srác szájához hajoltam, majd megnéztem a pulzust. Hirtelen a srác köhögni kezdett. Éreztem, hogy megindul a szívverése, tüdejét teleszívta levegővel. Megint köhögött és kinyitotta a szemét Hunyorogva nézett rám és elvigyorodott.
-Ha ilyen a pokol, akkor nem bánom, hogy ide kerültem!-a mentősök közben egy hordággyal beszaladtak. Miközben válaszolgattam a kérdéseikre, feltették rá a srácot.
-Bocs, ha csalódást okozok, de még élsz-kisétáltam velük a mentőautóhoz. Az egyik mentős rám pillantott.
-Rokona vagy barátnője vagy?
-A megmentője. Újraélesztettem-biccentettem. A mentős megveregette a vállamat.
-Ügyesen csinálhattad, ha most él. Gyere, pattanj be.
-Egyetlen pillanat!-visszarohantam Matt-hez.
-Bemegyek a sráccal a kórházba, gyere utánunk kocsival!-mondtam gyorsan és már szaladtam is és beugrottam a hordágyon fekvő srác mellé. -Itt is vagyok.
-Elköszöntél a pasidtól, mi? Legalább mérges volt rám?-vigyorgott. Égnek emeltem a szemem és megráztam a fejem.
-Nincs barátom, főleg nem ,,pasim".
-Hmm. Ez hasznos infó.
-Ne is próbálkozz.
-A mentősöknek azt mondtad, újraélesztettél. Ez azt jelenti, hogy szájon át lélegeztetés is volt?
-Igen-sóhajtottam szememet az égre emelve. A srác vigyora még szélesebb lett.
-Mázlista vagyok.
-Mázlista, hogy még élsz-szólt közbe a mentős. -Örülj neki, hogy nem patkoltál el a bulin. Mégis mit műveltél?
-Álltam és ittam-jött zavarba a srác. -Aztán megszédültem, fájdalmat éreztem, és épp csak letettem a poharat, mikor elsötétült a világ.
-Alkohol?
-Semmi. Béna buli volt-fújt egyet. A mentős rosszallóan megrázta a fejét.
-Nem tetszel te nekem...
-Nem is magának akarok tetszeni, hanem ennek a szexi kiscsajnak itt mellettem!-vonta fel a szemöldökét, én pedig akaratlanul is elnevettem magam. Nem tétovázik sokat, az tuti.
-Na jó, beértünk. Te mész vizsgálatra, te meg... hát, amerre akarsz. Kösz a segítséget-tárta ki a hátsó ajtót. A srác ijedten megragadta a kezem.
-El ne menj...
-Figyelj, nyugi. Holnap bejövök meglátogatni téged és kész.
-Mért jönnél be?-ráncolta a homlokát, miközben kitolták a mentőautóból. -Nem is tudod a nevemet.
-Úgyis megtalállak-fejtettem le a kezemről mosolyogva az ujjait, majd néztem, ahogy betolják a kórházba. Ahogy eltűnt az épületben, Matt lépett mellém. Észre se vettem, hogy ő is ott van, pedig gondolom végig követett minket, ahogy kértem.
-Na, túléli?-kérdezte, de nem mosolygott.
-Aha, szerintem simán.
-Király... lett egy újabb rajongód-húzta el a száját. A szememet forgattam.
-Ja persze, a száztizenharmadik-vágtam rá, mire felnevetett.
-Népszerű vagy, tudod?
-Aha, meg szép, okos és szerény is-válaszoltam vigyorogva, mire nevetve átölelt.
-Szuper vagy. Na gyere, hazaviszlek. Fél óra múlva éjfél.
-Akkor jók vagyunk!-vontam vállat és indultam vele a kocsijához. Beszálltunk, és irány haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése