Hétvégén Matt felhívott.
-Szia, Cathy! Hogy vagy?-kérdezte. Hát persze, mióta tud a bajomról, mindig megkérdezi. És a hangja mindig aggodalmas, mintha félne a választól.
-Szia, Matt... Jól, köszi. Mi újság veled?
-Nos... szeretnélek megkérni valamire.
-És mi az?-nevettem.
-Gyere el velem a Halloween-bulira.
Ó, a Halloween-buli... Az iskolában lépten-nyomon ezt hallom. Ki minek öltözzön, ki kivel megy... Szinte az egész suli megy. Még Gwendolynt is hallottam erről sutyorogni a testvérével, bár Ron és a fiúk halála óta sokkal csöndesebb. Fura, az egész iskolában szinte csak őt érintette komolyabban a srác balesete, a tanárokon kívül.
-Hát... nem is tudom-tétováztam. -Nem akartam elmenni... Meg amúgy is, minek öltöznék be? Nincs semmi jó ötletem.
-Ugyan, te mindig kitalálsz valamit-vágta rá. Megint nevettem.
-Jó, legyen. Elmegyek.
-Köszi! Szuper vagy!-ujjongott Matt. Volt egy olyan érzésem, hogy ha személyesen beszélünk, konkrétan a nyakamba ugrott volna. Ez az elképzelés mosolyt csalt az arcomra.
-Jövő péntek este, igaz?
-Igen. Eléd megyek 6-ra.
-Oké!
Miután letettük, sóhajtva dőltem hátra az ágyamon. Hivatalos vagyok egy partira Matt-tel, amin a fele suli ott lesz. A legtöbb osztálytársam is, akik nem ismerik Matt-tet... Wow. Ez szép lesz.
-Anyuuu!-ugrándoztam le a lépcsőn. A konyhaasztalnál ült, épp valami magazint olvasott. Kérdőn nézett rám, amikor lehuppantam a vele szemközti székre.
-Jövő hét pénteken megyek egy Halloween-bulira. Van ötleted, minek öltözzek?
-Halloween-buli?-ráncolta a homlokát. -Erről mért most hallok először?
-Mert most hívtak meg. Uh, igaz... nem baj, ha elmegyek?-néztem óvatosan anyára. Ki is ment a fejemből, hogy esetleg engedélyt kéne kérni. Most hívhatom vissza Matt-et és magyarázkodhatok...
-Persze, menj csak. Matt vagy Will kísér?
-Ööö... Matt.
-Jó. De ötletem nincs, kérdezd meg inkább a kis barátnődet!-mosolygott rám. -Együtt csak kitaláltok valamit.
-Oké!-pattantam fel és megrohamoztam fent a telefonomat.
-Caro! Segítened kell. Kéne egy jó jelmezötlet a jövő heti Halloween-bulira.
-De jó, te is jössz? Will hívott el?-örvendezett.
-Nem éppen... Matt. Matt McCloud.
-Ó...-mondta meglepetten. Tudtam, hogy legszívesebben megkérdezné, miért nem Will-lel megyek, de szerencsére nem tette. Nem is igazán tudtam volna mit válaszolni. Egy darabig hallgattunk, aztán megtörtem a beállt csendet.
-Akkor átjössz tervezgetni?
-Persze. Valami elképzelés?
-Semmi. Neked?
-Hát... volna valami-nevetett.
-Átjössz?-kérdeztem izgatottan.
-Persze. Negyed óra múlva?
-Tökéletes. Várlak.
Caroline pontosan érkezett. A ház előtt ugráltunk egy kicsit egymást átkarolva(hiába, fél napja nem találkoztunk), majd letelepedtünk a szobámban. Carry titokzatos mosollyal dőlt hátra az ágyamon.
-Szuper jelmezem lesz, majd meglátod. Rexszel összeöltözünk. Ooolyan jó lesz, már alig várom...
-Na, nem mondod el, mi az a szuper jelmez?
-Bocs, de titok marad a buliig. Most viszont törődjünk a te jelmezeddel. Maradjunk a hagyományosnál vagy egyedit szeretnél?-fordult felém.
-Mi a hagyományos?-kérdeztem.
-A vámpír, a boszorkány és a kalóz.
-Pff... Kalóz tuti nem leszek, boszorkány se... A vámpír meg... nem az én személyiségem...-már majdnem mondtam, hogy nem is hasonlítok egy vámpírra sem, de sikerült időben visszaszívni. -Úgy értem... nem vagyok se sápadt, se hidrogénszőke...
-Ki mondta, hogy egy vámpírlánynak szőkének és falfehérnek kell lennie? Elég egy kis smink, és tuti vámpír lesz belőled. Meg egy megfelelő ruha, és kész a vámpírkirálynő...
-Hát, még nem tudom. Mi a többi lehetőség?-tovább csevegtünk a jelmezötletekről késő délutánig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése