57. Estély

   Az estély teljesen más volt, mint a jótékonysági parti. Egy rövid út vezetett az épület bejáratához, amelyből különféle hangok szűrődtek ki. Örültem, hogy az ösvény apró, kristály alakú lámpákkal meg van világítva. Miután beléptünk a külső kapun, egy szmokingos férfi állt elénk.
     -Ugye megengedik, hogy csináljak a párokról egy-egy fényképet? Utána megkaphatják!
Megengedtük. A képeket odaadta, ahogy ígérte, de igyekeztünk úgy tenni, mintha nem látnánk, hogy egy-egy másolatot eltesz. Elengedett és beléphettünk az estély szívébe.
   Mindenki felkapta a fejét és felénk nézett. Nem csodálom: anya bordó, pánt nélküli ruhája, deréktól vízesésszerűen leomló anyaga csodálatos volt. Haját a feje tetején rögzítette, de engedte, hogy elszabaduljon egy-két tincs és finoman lengedezzen az arca körül. Sugárzott belőle a szépség és a boldogság. Apa mellette fekete szmokingban, fehér ingben, bordó nyakkendővel méltó párjává vált.
   Will-lel rögtön utánuk léptünk be. Sajnos nem kerültünk ki a figyelem középpontjából. Anya segített kiválasztani a ruhámat, mert magamtól nem tudtam dönteni. Egy barackszínű estélyit viseltem, mell alatt csillogó kövecskés rátéttel, úgy, mint a pántjain is. A hajamat anya hullámosan besütötte, most fürtjeim szabadon omlottak a vállamra. Will mosolyogva állt mellettem, derekamat átkarolva. Ezen az estélyen nem voltak korombeli fiatalok, csak felnőttek meg 20 év körüliek. Zavaromban lesütöttem a szemem és alig vártam, hogy kikerüljek a tekintetek kereszttüzéből. Will halkan nevetett.
     -Nem kell szégyellned, hogy gyönyörű vagy. És figyelemfelkeltő...-súgta a fülembe.
Szerencsére újabb mit sem sejtő párocska érkezett, így már csak néhány nő szúrós pillantását kellett elviselnem, akik féltékenyen kapaszkodtak pocakos férjükbe(?). Mi az, szerintük komolyan lenyúlnám mellőlük őket? Hiszen itt van mellettem Will, aki mellesleg a leghelyesebb srác a világon. Hirtelen zene csendült és párok lepték el a terem túlsó végén lévő táncteret. A szüleim csatlakoztak a táncolókhoz: még sose vettem észre, hogy ilyen könnyed, lebegő járásuk van. Will ismét a fülemhez hajolt.
     -Menjünk mi is?
Aggódva fordultam felé.
     -Gondolod, hogy ez jó ötlet?
     -Ha már eljöttem mutogatni magamat ebben a nevetséges göncben, tartozol ennyivel.
Az ajkamba haraptam.
     -És ha bénázok? Vagy ha a lábadra lépek? És ajj...
Szépen lassan a táncolók közé vegyültünk. Találkozott a tekintetem anyuéval, aki biztatóan rámmosolygott és tovább forgott apuval. A zene lelassult, a párok tagjai egymáshoz simultak. Will is közelebb húzott magához engem. Lassúzás közben még egyszer megcsodáltam, milyen gyönyörű Will. Biztosan őmiatta figyeltek fel ránk... bénának tűnhettem mellette a hullámos hajammal, meg a szemüvegemmel, meg a ruhámmal... Majdnem elsírtam magam. Will vállára hajtottam a fejem. Örültem, hogy a legyengített fényben alig látszanak az arcok. Will aggódva húzódott el, hogy a szemembe nézhessen.
     -Hé, mi a baj, szépségem?
Na ezt nem kellett volna. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Will aggódva törölte le a kézfejével.
     -Ne sírj! Mondd el, mi bánt!-súgta vigasztaló hangon. Lehajtottam a fejem, nem tudtam a szemébe nézni.
     -Nem illek hozzád... nem vagyok elég jó hozzád...-suttogtam. Will aggódva figyelt egy darabig, aztán elengedett.
     -Menj ki a levegőre. Mindjárt megyek utánad.
Kirohantam a teremből, nem törődve azzal, ki bámul meg. Will egy perc múlva mellettem termett.
     -Szóltam a szüleidnek. Gyere, hazaviszlek.
Homlokráncolva néztem rá.
     -De mégis hogyan? Kocsival...
Sikkantottam egyet, mert a karjai közé kapott. Amíg el nem tűntünk szem elől, normális tempóban haladt, utána futásra váltott. Egykettőre odaértünk a házunkhoz. Felvitt a lépcsőn a szobámba és letett a fürdőszobaajtó előtt.
      -Én odalent leszek, ha végeztél, jelezz!-súgta a fülembe, azzal kiugrott az ablakon. Gyorsan kibújtam a barackszínű ruhából és óvatosan egy fogasra rakva a szekrényembe akasztottam.
   Miután elhelyeztem, töprengve álltam meg. Itt vagyok fehérneműben, nem tudom, mit kéne felvennem és Will vár. Gondterheltem kutattam a ruhák között, amikor a kezembe akadt egy hálóing. Kisebb koromban, amikor még nagy volt rám, hercegnőset játszottam benne. Földig érő, rózsaszín, vékony pántokkal. Elképzeltem benne magamat és Willt, amikor meglát. Összerázkódtam és a padlóra dobtam. Nem, maradjunk a hagyományosnál... Dolgom végeztével felsóhajtottam és kinéztem az ablakon, hogy hívhassam Willt.