Anyu és apu nem bántódtak meg, amiért a tudtuk nélkül lemondtam a találkozót Bev-vel. Anya megkönnyebbülten sóhajtott bejelentésem hallatán, apa pedig átkarolt.
-Reméltem, hogy nem fogsz azok közé a műanyag csontvázak közé tartozni te is. Reméltem, hogy az én kissé nagyra nőtt Cathy-m maradsz!-szorongatott meg, én pedig mosolyogva paskoltam meg apu vastag karját.
-Hát, volt kitől örökölnöm!-céloztam tréfásan apu 196 centis termetére.
Caroline másnap ujjongva jött át hozzánk, majd boldogan a nyakamba ugrott.
-Képzeld, járok Rexszel!
Körbetáncoltunk a szobámban egymást ölelve. Miután kiörvendeztük magunkat, az ágyamra telepedtünk, én pedig várakozásteljesen néztem rá.
-Gyerünk, mondj el mindent!
Megtudtam, hogy már júniusban is találkozgattak, mozi, meg ilyesmik. Azonban a szerelmi vallomásra ma délelőtt került sor, amikor Rex átment hozzájuk egy vörös rózsával és megkérdezte, lesz-e a barátnője. Természetesen Carry igent mondott, mert már rág tetszik neki a srác. Összeillenek: Caroline a barna, hosszú, hullámos hajával és apró termetével jól mutat a szintén barna hajú, de magas Rex mellett. Örültem barátnőm örömének, de az is eszembe jutott, hogy az ikrek meg fognak pukkadni mérgükben. Még egy ok, hogy Carry és Rex jó páros.
Matt-tel is viszonylag sokat találkoztam ezen a nyáron. Sokat beszélgettünk, fagyiztunk, sétáltunk. Alaposan kitárgyaltunk kedvenc filmjeinket, könyveinket, zenéinket. Egy idő múlva észrevettem, hogy Matt jó hatással van rám: többet nevetek és tréfálkozom a jelenlétében. Ezt sajnos ő is érzékelte, így sok boldog pillanatot szakított félbe nyomulásával. Nagyon sajnáltam ezeket a napokat, de ő nem adta fel a reményt.
-Még ha a fiúd laposra ver, akkor is próbálkozni fogok!-mondta egy alkalommal vidáman csillogó szemmel. Sóhajtottam és megráztam a fejem.
-Úgy látszik, nem érted. Nem csak esélyed nincs nálam, hanem tönkre is teszed a rólad alkotott pozitív véleményemet ezzel a rámenősséggel. Will... egyáltalán nem olyan, mint ahogy képzeled. Nem az a fajta, aki nekimegy egy srácnak, csak mert a barátnőjére nézett. Vagy mert megállíthatatlanul udvarol neki, bár a lány már többször a tudomására adta, hogy nem viszonozza rajongását.
Matt félrehajtott szemmel figyelt, majd előrehajolt és az asztalra támaszkodott, aminél éppen ültünk. Hátradőltem, csökkentve a köztünk lévő távolságot.
-Ezzel azt akartad a tudomásomra adni, hogy egy kicsit sem hasonlítok ahhoz a típushoz, aki bejön neked?
Elnevettem magam.
-Valami olyasmit.
Ezután Matt kissé visszafogottabban viselkedett, de mozdulataival és tekintetével figyelmeztetett, hogy komolyan gondolja a dolgot. Többször éreztem magamon a tekintetét, sőt, néha még egyes testrészeimen is. Ilyenkor zavartan rászóltam, mire enyhén elvörösödve elkapta a tekintetét. Hát, ilyen egy szerelmes kamaszfiú, akinek hormontúltengése van. A barátságunk mégis mélyült, szinte olyan lett, mint Caroline-nal. Néha egymás mondatait fejeztük be, vagy szinte egyszerre mondtuk ugyanazt. Azonban Carry csak egyszer találkozott Matt-tel, mégis szinte azonnal megutálta. A szobámban olyan véleményt alkotott róla, hogy alig bírtam abbahagyni a nevetést. Mindenesetre megfogadtam, hogy többé nem engedem őket egymás közelébe, mert még kitör a harmadik világháború.
Will bandájával már nem futottam össze annyiszor. Néha intettünk egymásnak, amikor elmotoroztak mellettem, vagy találkoztunk egy utcasarkon. Azonban Rex mindig Carry-ről tudakolózott, Otto és Darren Will-ről, Chester pedig csak tréfálkozott mindenen. Bár felajánlották, hogy visznek egy-egy kört motoron, kedvességük alatt más, megbúvó érzelmeket fedeztem fel, amit nem tudtam azonosítani. Így inkább udvariasan elutasítottam az ajánlatot.
A nyaram többi része viszonylag eseménytelenül telt. A francia felsőfokúm még júniusban kitűnően sikerült. Az utolsó otthon töltött napomon elmélázva gondoltam vissza a történtekre. Kivételesen jó nyarat tudtam magam mögött, tele boldogsággal. Már felkészültem a 10.-es tanévre, de vajon eléggé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése