A vízen egy hajó ringatózott. Fehér vitorlákkal, valódi árbocokkal és kötelekkel. Olyasféle volt, mint amilyen a Mamma mia! című filmben is szerepel. Visszafojtottam a lélegzetem.
-Te béreltél egy hajót?
-Nem béreltem, vettem-mosolygott rám összefont kézzel Will. Ijedten a szám elé kaptam a kezem.
-Te jóságos ég, iszonyú drága lehetett!
-Nekem megérte. Tetszik?
-Az nem kifejezés...
-Akkor nyugodtan tekintheted szülinap utáni ajándéknak.
-Köszönöm...-teljesen meg voltam hatva. Will megfogta a kezem és a mólóhoz sétáltunk. Közelebbről a hajó még szebb volt, teljesen lenyűgözött. Farkas barátom hirtelen felugrott a fedélzetre és mosolyogva nyújtotta a kezét felém. Egy pillanatig haboztam, aztán megragadtam és utána ugrottam. Ami a mólóról magasnak tűnt, kiderült, hogy könnyen elérhető. Felegyenesedtem és körülnéztem. Will közben felszedte a horgonyt(olyan is volt) és bekormányozta a hajót a tó közepére. Lerúgtam a papucsom: a padlódeszka kellemesen meleg volt a napsütés miatt. Will mellé sétáltam és megbabonázva figyeltem a kissé hullámzó, zavarossá váló vizet. A korlátot szorítva bámultam le éppen, amikor Will vidáman odaszólt.
-Nyugodtan ugorhatsz. Elég mély már és nem is iszapos.
Egy székre tettem a szemüvegemet és a táskámat a cuccaimmal, ledobtam a ruháimat és nem törődve mással a vízbe ugrottam. Amikor kinyitottam a szemem, elállt a lélegzetem: a tőlem úgy egy méterre lebegő vízinövényt tisztán és élesen ki tudtam venni! Persze a víz kissé bezavart, de akkor is, szemüveg nélkül homályos foltokat kellett volna látnom. Egy idő múlva éreztem, hogy levegő kéne, így a felszínre bukkantam. Vissza az elmosódottságba.
-Jól vagy?-hallottam Will aggódó hangját. Hunyorogva próbáltam őt kivenni az nagy barna foltban, a hajón.
-Persze...-a hajamhoz nyúltam és kiszedtem a lötyögő csatot.
-El tudod kapni?-lengettem meg a szerintem jó irányba.
-Ide tudod dobni?-vágott vissza nevetve Will. résnyire szűkített szemmel eldobtam a csatot. Mivel nem láttam semmit, ismét a víz alá buktam, hátha az alól jobb lesz szemlélődni. Már egy ideje lent voltam, amikor valami csobbant mögöttem. Hátrafordulva láttam, hogy Will az. Megfogta a karomat és a felszínre húzott. A víz felett döbbenten vontam kérdőre.
-Ezt meg mért kellett?
-Olyan... sokáig voltál lent...-zavarba jött, mire mosolyogni kezdtem.
-Jó, csak olyan fura voltál... Egyébként még lett volna egy kis levegőm.
-Hihetetlen vagy!-kisimított az arcomból egy vizes tincset. Zavaromban egy kissé lejjebb engedtem magamat, hogy csak álltól felfelé látszódjak.
-Úszóverseny?-ajánlottam. Will félrebillentette a fejét és mosolygott.
-Azt reméled, hogy ebben is legyőzöl?
-Nincs mit tagadni-vigyorogtam. Will megadóan feltette a kezét, miközben taposta a vizet, hogy el ne süllyedjen.
-Ha sikerül egyszer is leelőznöd, nyertél. Áll az alku?
Nem válaszoltam, tempózni kezdtem. Hamarosan észrevettem, hogy Will lehagy. gyorsabb tempóra ösztökéltem magam és belehúztam. Hirtelen érezni kezdtem a vizet: ahogy a testemet éri, ahogy körbevesz, ahogy az ujjaim közt átsiklik... Érezhetően gyorsulni kezdtem. A víz alá dugtam a fejem, hogy lenézhessek. Egy hang úszott felém, miközben a víz alatt megállva szemlélődtem. Feljöttem, mire tőlem úgy 5 méterre Willt pillantottam meg. Megadóan mosolygott.
-Remélem tudod, hogy győztél.
Nem válaszoltam, csak odatempóztam hozzá. Egy pillanatig némán figyelt, aztán átölelt és megcsókolt. Hol a víz alá buktunk, hol a felszínre kerültünk, mégis tökéletes volt. Will keze a derekamra csúszott, miközben ismét elmerültünk. Felérve a fülembe súgta.
-Tetszik a fürdőruhád.
-Sejtettem-mosolyogtam és ismét összetapadtunk. Will keze végigsiklott a gerincoszlopomon, amíg lehetett(szabályos korlátokon belül, természetesen).
Egy idő múlva visszaúsztunk a hajóhoz, ami még mindig ugyanott horgonyzott. Aggódva néztem Willre, akit még élesen láttam.
-Hogy jutok így fel?
Will megszorította a kezem és a hajó oldalához nyúlva elém tartott valamit... egy kötelet. Zavartan megráztam a fejem.
-Én... nem fog menni. Nem tudok kötelet mászni.
Elég kellemetlen volt visszagondolni arra, amikor a régi sulimban tesin leestem a kötélről, azt is magammal rántva. Will azonban legyintett és előttem felmászott. Fentről a kezét nyújtotta felém. Lesz ami lesz megragadtam az egyik kezemmel, míg a másikkal a kötelet szorítottam.
Először menthetetlenül visszacsúsztam. Másodszor úgyszintén. Will nevetett.
-Ne már! Fára olyan könnyedén fel tudsz mászni, egy kötél meg kifog rajtad?
Hát igen, kifogott. Végül Will mindkét kezét leengedve felhúzott a fedélzetre. Szégyenkezve a táskámhoz rohantam és magam köré csavartam egy törülközőt. Miután úgy-ahogy megtörülköztem, felvettem a strandra való felsőmet: egy kardigánfazonú, hálószerű anyagból készült köntösfélét, amit elől meg lehetett kötni. Megkerestem Willt, aki egy törülközővel a nyakában épp vizet ivott egy üvegből. Még mindig pironkodva mellé huppantam a földre.
-Nagyon ciki voltam?
-Ciki? Inkább aranyos, ahogy küzdöttél...-azzal lehajolt és megcsókolt. Boldogan átkaroltam, a világ megszűnt létezni. Csak én voltam, és a tökéletes Will.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése