Hiába fészkelődtem, a két fiú erősebbnek bizonyult. Ron a visszapillantóból hátranézett rám, majd a haverjaira.
-Tartsátok csak. Szívós kislány, meg kell hagyni.
-Mit akarsz tőlem már megint?-sziszegtem. Ron röhögött.
-Ó, te csak ne kíváncsiskodj szépségem. Jut eszembe, szép kis heg maradt a fejeden. Látod, megmondtam, hogy ne packázz velem...
-Egy kicsit se érdekel a hencegésed! Azt mondd el, mit akarsz!
-Időben megtudod!-fordult hátra. Dühösen néztem rá, mire ismét röhögött.
-Ó, a harcias kis Cathy Williams. Egészen elfelejtettem, milyen vad vagy. És szerintem még ezzel a heggel is gyönyörű...
-Ezt rólad sajna nem lehet elmondani!-vágtam vissza. Ron vörös lett a dühtől, és a visszapillantóból a balomon ülő haverjára nézett.
-Pete, megtennéd a kedvemért?
-Hogyne, főnök!-vigyorodott el a srác, és megcsavarta a csuklómat. Sikerült elfojtanom kiáltásomat. Ron rám nézett a tükörből.
-Látod, kislány? Többen és erősebbek vagyunk. Ne vadulj, felesleges.
-Majd meglátjuk!-morogtam. Ron ismét hátrafordult.
-Rég várom ezt a napot. A kis haverjaid most nincsenek itt. Nem véd meg senki...
Elsápadtam, de nem a fenyegetőzés miatt.
-Bocs, hogy közbeszólok, de rossz sávban megyünk!-néztem az útra és a mellettünk száguldó fákra. Ron megrázta a fejét.
-Szép trükk...
-Főnök, vigyázz!-kiáltotta az egyik haverja. Elkerekedett szemmel néztem a kamiont, ami velünk szembe jött. Ron visszafordult, megragadta a kormányt és vissza akart hajtani a másik sávba. Azonban a kocsi kipörgött, Ron elvesztette az irányítást.
A kamion dudált. Kitéptem a kezem a fiúk szorításából és az arcom elé kaptam. A kamion megint dudált, aztán egy csattanással nekünk ütközött.
A fém ropogott, gyűrődött. Leperdültünk az útról és az útpadkának csapódtunk. Nem mertem elvenni a kezem a szemem elől. Hallottam a srácok kiáltásait, én is hideg, éles szúrásokat éreztem mindenütt. Ráestem az egyik fiúra, mire éles fájdalom hasított az oldalamba. Éreztem, hogy átfordulunk még egyszer, aztán fejjel lefelé megálltunk. Akkora fájdalmat éreztem, hogy nem bírtam tovább. Küzdöttem még egy darabig, aztán elnyelt az egyre növekvő sötétség.
-A lány beszorult, a mellette ülők is, de azok halottak!
-A sofőr is meghalt, hát a lány?
-Csupa vér, de még lélegzik!
-Kivágtam őket...
-Ez a kocsi strapára ment, a kamion összegyűrte, mint a papírt...
-Átmentek a másik sávba...
-Siessetek, nagyon gyengén ver a szíve...
-Jól van, kislány, ne add fel!
-Egy, két, há...
Hangok. Többféle hang, de nem ismerősek. Fáj mindenem. Fáj mindenem... Szirénák. Egy pillanatig kék-piros fény villódzása, aztán ismét sötétség.
Will.
Hol van?
Will!
-Engedjenek oda!-Will kiáltása. Vagy csak képzelem? Mindegy.
Gwendolyn azt mondta, Will nem is szeret. Hazugság... Vagy igazat mondott? Will...
-Gyengül a szívverése! Nehezebben lélegzik!
-Össze van szabdalva teljesen, szegény...
-Cathy! Én vagyok! Cathy!
Ez Will. Itt van. Mellettem. Hát eljött. Ki akarom nyitni a szemem, rá akarok nézni. Hol vagyok? Sötétség...
Sikerült! Éles fény, a villódzás, a sziréna... Ismeretlen emberek, arcok. Homályos arcok. Homályos... Hol a szemüvegem?
-Cathy! Istenem... Hallasz engem?
Szeretnék mondani sok mindent, de nem megy. Kinyitom a számat, csak levegő és erőtlen hörgés. Valaki megsimítja a homlokomat.
-Cat! Ne félj, minden rendben lesz!
Rendben lesz? Miért? ismét megpróbálkoztam a beszéddel.
-Will...-hallotta egyáltalán? Hallotta.
-Cathy, nyugodj meg. Tarts ki. Baleseted volt, be fognak vinni a kórházba...
-Ha... ha...-erőlködtem. -Haldoklom?-sikerült.
-Cat, ne mondj ilyet...-megbicsaklik a hangja. Igazam volt. Haldoklom... De Will itt van.
-Meg... fogok...-küzdés a szavakkal-...halni?
-Cat, kérlek! Csak koncentrálj! A szívverésedre, a légzésedre...
Minek? Biztosan meghalok, ha mindenki így körbevett. A mellkasomat tapogatja valaki... Narancssárga pacának látom, vagyis mentős lehet.
-Itt vagy-lehelem. -El... eljöttél.
-Persze, hogy itt vagyok. Miért ne lennék itt? Gwendolyn teletömte a fejedet mindenfélével, ne is foglalkozz vele... Persze, hogy szeretlek!
Megnyugodtam. Ismét lehunytam a szememet. Nem kell látnom Willt, elég ha tudom, hogy itt van. Will... Szeret engem. Sóhajtottam, a levegő akadozva áramlott ki a tüdőmből.
-Cat? Cat! Cathy, gyere vissza! Szeretlek...
Szívesen mondtam volna, hogy én is szeretem őt. Nem tettem, mert nem volt hozzá erőm. Mégis megnyugodtam, a sötétség most barátságossá vált. Nagy levegőt vettem, majd lenyugtattam a dobolást a mellkasomban.
Dobb...Dobb...Dobb...Dobb.
Alámerültem a feketeségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése