Will hamarosan megérkezett a szobámba, szokás szerint az ablakon át. Izgatottan pattantam fel az ágyamról, ahol addig feküdtem. Ő azonban mosolyogva megállított.
-Hadd találjam ki... Hívott a Sunshine Style divatcég vagy mi és ajánlottak egy szuper állást.
-Honnan tudtad?-ámultam el. Will grimaszolva legyintett.
-Engem is hívtak, de nem fogadtam el az ajánlatot.
-Elutasítottad? Ó...-túrtam zavartan a hajamba. Will arcáról lehervadt a mosoly és megütközve nézett rám.
-Te belementél?
-Persze, kitűnő ajánlat...
-Cathy, az egész átverés! Kihasználás!
-De hát annyi ügyfelük és alkalmazottuk van... És szülői beleegyezést is kértek.
-Aláíratnak velük valami kamu szerződést, és akkor mi van? Egy egyszerű fotózásért nem kapsz egy vagon pénzt. Képzelem, milyen képeket akarnának csinálni...
-Nem tudsz te semmit!-csattantam fel dühösen.
-Azt mindenesetre igen, hogy ezzel a munkával csak borsot akarsz törni a Greenhold-ikrek orra alá. Egyszer már benne voltál az újságban? Király, legyél benne megint! Ez a célod, igaz?
Enyhén piros lett az arcom, mert ráhibázott.
-És az nem lehetséges, hogy közben... rájöttem, hogy ezt szeretném csinálni?-védekeztem.
-Éppenséggel az, de a te estedben, hogy is mondjam... nehezen hihető. Nem tudlak úgy elképzelni, hogy divatos, csilivili ruhácskákban pózolsz a kamerának, miközben a fotósasszisztens és a többi kissrác úgy néz, hogy majd kiesik a szeme...
-Ó, de tudod!-kaptam a fejemhez. -Talán már te is dolgoztál egy ilyen helyen?
-Cat, én...
-Vagy esetleg... Hé, lehet, hogy egyszer te is beleszerettél egy ilyen modell lányba? Ha tippelgetnem kéne, akkor szőkének és kék szeműnek mondanám. És persze aprócska, babaarcú...
-Cathy, ez egyáltalán nem így van!-tiltakozott mérgesen Will.
-Persze, tagadd csak! Ismerd el, hogy így volt...-nem vártam meg, hogy válaszoljon. Faképnél hagyva őt leszáguldottam a lépcsőn és dühösen odaszóltam anyuéknak.
-Kint leszek!-azzal már repültem is. A sínhez érve felugrottam a töltésre, és a síntalpakon futottam tovább. Messze magam mögött hallottam Willt, ahogy utánam rohanva szólongat. Még gyorsabb tempóra ösztökéltem magam, de tudtam, hogy hamarosan kifulladok.
Már nagyon szúrt az oldalam egy idő után. Azonban ha megállok, Will beér, ha meg nem, akkor összeesek... Ráadásul egy bujkálásra alkalmas fa sem volt a közelben. A hátam mögé néztem, Will már nagyon közel volt. Még utoljára gyorsítani akartam egy kicsit, de nem figyeltem: egy kőre léptem, ami miatt megtántorodtam, egyensúlyomat elvesztve. Nem tudtam talpon maradni, a sínnek csapódtam, majd a gyorsaság miatt tovább gurultam, le a töltésen. Pont egy sóderes részre érkeztem. Fújtatva, fájdalmas arccal tápászkodtam fel. Végignéztem magamon, hány helyen vérzek. Szerencsére sehol sem vettem észre, csak az oldalam, a csípőcsontom környéke sajgott, ahol a vasra zuhantam. Fintorogva poroltam le a ruhám. Ez holnapra tuti meglátszik... Holnapra. Holnap. Will.
Megpördültem: valóban ott állt mögöttem, keze kinyújtva, mintha meg akarna érinteni. Hátrahőköltem, majd hirtelen morgásszerű hang tört fel a torkomból. Ijedten a számhoz kaptam a kezem. Will, továbbra is kinyújtott kézzel közeledni kezdett. Hátrébb léptem.
-Ne...-nyögtem. -Már... elég rég nem volt rohamom... Azt hiszem, most...
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert jól éreztem. Valami nagyon erős a földre kényszerített, az egész testemet görcsbe rántva. A mellkasom megfeszült, alig kaptam levegőt. Érzékeltem, hogy Will mellém pattan és aggódva szólongat. A szemem összeszorítottam, ahogyan a szám is, hogy el tudjam viselni a kínokat. Arra eszméltem, hogy Will óvatosan megsimítja az arcom.
-Cat, minden rendben. Elmúlt. Vége...
Kinyitottam a szemem és Willre néztem. Ahogy fölém hajolva szólongatott, a napfény körberagyogta alakját, olyan volt, mint egy angyal. Sóhajtottam és felültem.
-Jól vagy?-kérdezte halkan.
-Soha jobban-leheltem, mire halványan elmosolyodott. Magához húzott és megszorított. Amikor eltolt magától, szomorúan nézett a szemembe.
-Szörnyű volt látni, ahogy futsz és elesel, aztán ez a roham... Iszonyatos, hogy csak nézhetem és nem tehetek semmit... Nagyon fájt, amikor a sínnek csapódtál?
-Eléggé... De most már jobb.
-Örülök-simította meg az arcomat. Bocsánatkérően pillantottam rá.
-Bocsi a veszekedésért. Én... azt hiszem, tényleg nem az én világom. Meghagyom az ikreknek a modellkedést, úgyis ,,divatikonok"...-Will nevetett és megszorította a kezem. Jólesett meleg bőrének érintése, önkéntelenül is közelebb húzódtam hozzá. Will mosolyogva felém hajolt és megcsókolt. A bensőmben meggyulladó tűztől felbátorodva átkaroltam. Keze végigsimított a jobb vállamon és a karomon. A csuklómhoz érve megállt, megfogta a kezemet és mellkasára helyezte. Éreztem gyors szívét, lángoló bőrét pólója alatt. Hirtelen lángoló vágy kerített hatalmába: minden porcikámmal akartam őt, akkor és ott... Az érzés amilyen hamar jött, el is tűnt; helyét szégyenlősség vette át. Zavartan elhúzódtam Will-től és az ölembe húztam a kezemet. Will nevetett és megsimította a hajamat.
-Most már te is tudod, milyen érzés... Én minden percben ezzel küzdök, miközben veled vagyok.
-Sajnálom...-néztem rá bocsánatkérően. Will megint nevetett, miközben a mutatóujja köré tekerte egy hajtincsemet.
-Azt sajnálod, hogy ilyen szép és kívánatos vagy? Jól van akkor: mért nem születtél rondának? Akkor senki se figyelne fel rád.
Játékosan a kezére csaptam, de folytatta.
-De így... mindenki téged bámul, téged akar! Ostromolni fognak a szerelmi vallomásokkal! Készülj fel az esti szerenádokra...
Megadóan elnevettem magam. Will ismét megcsókolt, ezúttal rövidebben.
-Végül elmész akkor modellkedni?
-Nem. Még ma lemondom.
-Nehogy miattam döntsd így!-figyelmeztetett mosolyogva Will, miközben a feltekert hajtincsemmel játszott.
-Nem, tényleg belátom, hogy ez nem az én világom. De akkor létezett a szőke kislány vagy nem?-viccelődtem. Will mosolyogva megrázta a fejét, de a szeme komoly maradt.
-A húgom... imádta az ilyen divatlapokat. Tőle tudok ennyi mindent.
-Értem-bólintottam. Figyeltem, ahogy Will leengedi a hajamat: most vágattam, gyorsan megnőtt... Feltápászkodtam a földről.
-Én most megyek. Otthon várnak, meg le kell mondanom a megbeszélt találkozót a Sunshine Style-lal...
-Csak még egy kérdés: honnan ismered ezt a céget?
-Gwendolyn. Akaratlanul is figyelem néha a mondókáját!-mosolyogtam. Will viszonozta mosolyom és búcsúzásul(5 perc múlva a szobámban) megint megcsókolt. Már elindultam, amikor megint visszafordultam.
-Egyébként... a hajó hol van?
-Úgy érted, a te hajód? Igazítottam rajta egy kicsit. Az oldalára felfestettem a nevedet. mától Catharine-nek hívják.
Döbbenten álltam, majd a nyakába ugrottam.
-Köszönöm... fantasztikus vagy!
-Én köszönöm. Most pedig menj!-nyomott puszit a homlokomra, majd a bozótosba rohant és hamarosan eltűnt a szemem elől.
Hazarohanva a szobámban felhívtam Bev Parkert. A hangposta kapcsolt, de nem bántam.
-Szia Bev, Cathy Williams vagyok. Csak azért hívlak, hogy nem megyek a holnapi találkozóra. Gondolkodtam, és nem szeretnék nálatok dolgozni. Na chiao, aranyom!-utánoztam mézesmázos stílusát, majd nevetve kinyomtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése