78. Megbeszélés

   A doki régi jó ismerősként üdvözölt, aztán ellátta a szememet. Már nem ömlött belőle a vér, és mint kiderült, nem volt semmi súlyos. Kiszedegetett a szemhéjamból pár üvegszilánkot, adott egy új szemüveget(nem tudom, hogy, de olyan, mint a régi), aztán egy kis extra csípős fertőtlenítő után áldását adta rám.
     -Maga nagyon szerencsés lány. Az utóbbi hetekben meg is halhatott és meg is vakulhatott volna, ennek ellenére pár sebbel és sebhellyel megúszta. Vigyázzon erre a lányra jobban, fiatalember!-fenyegette meg az ujjával az éppen belépő Willt. Magunkra hagyott minket, mondván, egy kis idő múlva mehetek haza. Will aggódó arccal huppant mellém az ágyra, ahol én is ültem.
     -Elmondod, mi történt, vagy találgassak?-kérdezte. Megráztam a fejem.
     -Nem érdekes. És... köszi, hogy behoztál.
     -Nincs mit. És mi az, hogy nem érdekes? Elveszthetted volna a látásod örökre!
     -De nem vesztettem el, élek és virulok!-csattantam fel. -Lesz pár újabb sebhelyem, na és? Látod, nem is vérzek, nincs is megdagadva, se semmi. Pár karcolás nem a világ vége...-a tükör felé fordultam és a tükörképemre meredtem. Egy dühös, de ijedt lány nézett vissza rám. Utáltam, hogy még mindig félek tőlük...
     -Cat, mégis kik voltak ezek?-kérdezte halkan Will. Megsimította a kezemet, de elhúztam tőle. Az érintése meggyújtotta bennem a tüzet, ami azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy megnyílok neki. Dacosan a tükörképemre meredtem.
     - Nem érdekes.
Will nem válaszolt, félrefordította a fejét. Utáltam, hogy nem vagyok vele őszinte.
     -Na jó, hazaviszel, légyszi? Anyuék már várhatnak.
     -Persze- mondta érzelemmentes hangon.
   Egy idő múlva már a kocsiban ültünk, útban a házunk felé. Már épp ki akartam pattanni a kocsiból, amikor Will megfogta a kezem.
     -Nem mondod el, min akadtál ki, igaz?
   Az érintés ismét megzavart, elöntött a vágy, hogy elmondjam neki, kik voltak a bántalmazóim és miért jelentek meg megint.
     -Majd... talán...-hebegtem, próbálva visszanyerni megjátszott közönyömet. Elhúztam volna a kezem, de Will nem engedte.
     -Cathy, egy csapat iskolás megvert. Nem hagyhatod, hogy ne tudjam meg a részleteket.
     -Oké... majd... majd este-böktem ki zavartan. Muszáj volt leráznom valamivel, különben ott helyben bevallok mindent. -De ne...
     -Éjfélkor a párkányon!-mosolyodott el Will, és mielőtt reagálhattam volna, hozzám hajolt és megcsókolt. És attól a pillanattól már nem érdekelt, mekkora hibát követtem el azzal, hogy belezúgtam ebbe a srácba.