Délután éppen legújabb könyvemet olvastam, amikor megcsörrent a telefonom. Matt volt az.
-Szia Cathy!
-Helló, Matt. Mi újság?
-Épp azon gondolkodtam, hogy milyen rég találkoztunk utoljára...
Elnevettem magam.
-Negyedóra múlva a házunk előtt megfelel?
-Tökéletes!
Negyedóra múlva ott volt a megbeszélt helyen. Boldogan üdvözölt, aztán arcáról lehervadt a mosoly.
-Te jó ég... Tehát volt baleset.
Tekintete végigsiklott arcomon, nyakamon, majd a karjaimon. Óvatosan kinyújtotta a kezét és megérintette a szemem alatti varratot.
-Nagyon fáj?
-Mindenki ezt kérdezi... nem, nem fáj!-mosolyogtam. Ujjaival végigsimította az arcomat.
-Láttam, mennyi maradt a kocsiból. Hihetetlen, hogy túlélted...
-Nem vagyok én porcelán, hogy egy ilyentől csak úgy összetörjek...-vigyorogtam rá.
Matt a vállamra tette a kezét. Furcsa volt: nem forró, mint Will-é, és nem hideg, mint Thomas-é a suliban. Viszont kellemes érzést keltett bennem, nem volt ellenemre. Matt felvont szemöldökkel nézett rám, keze végigcsúszott a karomon majd megszorította a kezem.
-Mi van a barátoddal?-kérdezte óvatosan.
-Szakítottunk!-mondtam mosolyogva, mire még óvatosabban kezdett vizsgálgatni.
-És te ennek örülsz?
-Én szakítottam vele!-világosítottam fel. Elvigyorodott és két keze közé fogta az enyémet.
-Meguntad?
-Nem. A szakításunknak... bizonyos oka van. Amit nem szeretnék részletezni!-állítottam meg, mielőtt feltehette volna a kérdést. Megjátszott csalódottsággal sóhajtott.
-Na, pedig már azt hittem, miattam.
-Sajnálom, de... veled nem fogok járni soha. Ez... nem lenne helyénvaló.
Én és Matt, együtt? Tehetetlenül nézné, ahogy elfog egy újabb roham... Előbukkanna kontrollálhatatlan, vadállatias énem, ő pedig egy egyszerű ember, egy hozzám képest gyenge fiú... Nem. Ez soha nem történhet meg.
-Mégis miért?-fortyant fel mérgesen. Lehajtottam a fejem, nem tudtam volna a szemébe nézni.
-Nem lehet, Matt. Sajnálom.
-Nem értelek. Eddig se, most se. Nem is tudom, hány lány mutogatná mosolyogva a sebeit és varratait egy autóbaleset után, amiben ő is majdnem meghalt... Hány lány szakít mosolyogva a pasijával...
-Will nem a pasim volt!-borzongtam meg. -Ez a közönséges szó nem jellemzi megfelelően a kapcsolatunkat...
-Úgy beszélsz róla, mint valami szentről!-fintorgott Matt. Megszorította a kezem és közelebb húzott magához. Karomat a nyaka köré fonta, ő pedig a sajátját a derekam köré. -Vége a kapcsolatotoknak. Szakítottatok. Engedd el magad...-közelebb hajolt és megcsókolt.
Ezúttal nem toltam el magamtól. Viszonoztam csókját, ami nem volt olyan hibátlan és hűvös, mint egy vámpíré, nem olyan forró és vérpezsdítő, mint egy farkas alakváltóé, hanem csak egyszerű és természetes, mint egy emberé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése