Reggel anyu ébresztett, túlságosan hamar. Hunyorogva néztem rá az éles fényben és feltettem a szemüvegemet.
-Mi az, anya?-morogtam álmosan.
-Ma el fognak jönni az unokatestvéreid. Tudod, Irene-ék... És hoznak fürdőruhát is, kimehettek a tóra...
-Hurrá!-ugrottam fel. Irene anyu nővére. Van három tündéri kislánya: Daisy, Evelyn és Valerie. Daisy kettő, Evelyn három, Valerie pedig öt éves. Olyan jó, hogy eljönnek, már nagyon rég találkoztam velük.
-Mikor jönnek?-örvendeztem.
-10 körül, itt is alszanak nálunk...
-Váá!-rövid táncikálás után a fürdőszobába ugrándoztam. Jön a három unokahúgom! Daisy a szőke, kék szemű angyalka, Evelyn, a szintén szőke, hiperaktív kislány és Valerie, a vörös hajú kis csínytevő.
10-kor valóban megérkeztek. Épp olvastam, amikor nyílt az ajtó és meghallottam Daisy vékony hangját.
-Ketti! Ketti!-igen, neki még ,,Ketti" vagyok. Kitártam a karom és leguggoltam, de nem készültem fel eléggé: mind a három kislány egyszerre rohant be, egyenesen hozzám. Olyan erővel jöttek nekem, hogy hátraestem. Nevettem és magamhoz szorítottam a kicsiket.
-Ketti! Úd hijányoztáj...
-Olyan jó, hogy jöttünk!
-Ú, de jó a hajad!-Evelyn megrángatta egy rövidebb tincsemet, mire mind a hajammal kezdtek foglalkozni. Daisy szorosan hozzám bújt és a fülembe sugdosott.
-Nekem hijányoztáj a lejjobban!-selypítette, mire mosolyogva felálltam és ölbe kaptam. Valerie rögtön nyafogni kezdett.
-Nem ér, én is akarok!-nyújtózkodott. Megadóan érte nyúltam és a másik karomba fogtam. Kicsit nehezek voltak, tudtam, hogy nem bírom sokáig tartani őket. Ráadásul Evelyn a lábamon csimpaszkodott, alig bírtam odabotorkálni Irene-hez, aki épp anyuval cseverészett.
-Cathy! Hogy megnőttél! Te jó ég, nem nehezek a csöppségek? Úgy nőnek, mint a gomba! Te is milyen magas vagy már, lehagytál engem is, meg Lynn-t is!-Irene és anyu különös beceneveket adtak egymásnak: Irene Irie lett, anyu pedig (Marylin) Lynn. Anya és Irene szinte ugyanolyan aprók, szóval nem csoda, hogy a 181 centimmel lehagytam őket... Hirtelen Evelyn meghúzta a pólóm alját.
-Engem is vegyél fel!
-Hármótokat nem tudlak tartani... Sőt, már titeket is leteszlek...-a földre akartam rakni a két lánykát, de Daisy belém kapaszkodott.
-Nem, nem, nem!-kiáltozta sírásra görbülő szájjal. Megsimítottam a fejét és a két másik lányhoz fordultam.
-Figyeljetek, mi lenne, ha kimennénk? Odakint szép idő van és meleg, jól el lehet játszani!
-Váá!-Valerie és Evelyn rögtön kiszaladtak, én kissé lassabban mentem utánuk Daisy-vel a karomban. Nővérkéi már kint kergetőztek. Daisy a szájába dugta az ujját és a vállamra fektette fejecskéjét.
-Vejem szosze jáccanak...-susogta. Óvatosan letettem a fűbe.
-Ezen változtatni kell. Hallottam, hogy hoztatok fürdőruhát, mehetnénk a tóhoz...
Evelyn és Valerie rögtön ott termett a lábamnál és kérlelni kezdtek.
-Igen, igen, fürödjünk!
-Menjünk a tóhoz! Úszni akarok!
-Igen!
-Víz!-csatlakozott Daisy is a kérlelőkhöz. Nevettem.
-Mehetünk, de akkor szólni kell anyuéknak...
-Megyek!-rohant be Evelyn, nyomában Valerie-vel. Még Daisy is lekéredzkedett a kezemből és a többiek után rohant. Mosolyogva vártam, hogy visszajöjjenek.
Amikor kiléptek az ajtón, Daisy már Irene karjában volt. Azonban, hogy én se maradjak ki a jóból, Evelyn a nyakamba kéredzkedett. Valerie az úton végig körülöttünk ugrált, folyton azt kérdezgetve, itt van-e már a víz.
Mikor odaértünk, már jó meleg volt. Irene alaposan bekente a gyerekeket naptejjel, átöltöztette őket és végre mehettünk a vízbe. Daisy-t bele kellett ültetni egy olyan úszógumiba, aminek alja is volt, nehogy megfulladjon. Ez igénybe vett egy kis időt mert Daisy nem akarta se ,,összetejezni" magát, se ,,kalapba ülni". Ezt akkor értettem meg, amikor anyuék is fürdőruhára vetkőztek: Irene akkora fehér kalapot rakott a fejére, mint egy kisebb esernyő. Viszont csinos volt benne, jól ment piros-fehér csíkos bikinijéhez, ugyanis piros szalag díszítette azt is. Anya kissé konzervatívabb feketét vett, ami szintén tökéletesen állt neki. Miután lefeküdtek a magunkkal hozott plédre, bemehettünk a vízbe.
Miután becsobbantunk, Valerie megkérdezte, tudok-e fejest ugrani. Bólintottam, mire nyafogni kezdtek, hogy mutassam meg. Arra gondoltam, most vagy soha: kimásztam, és próbáltam egy szép ugrást bemutatni nekik. szuperül sikerült, még egy teljes fordulat is összejött. A lányok ujjongtak és tapsoltak, amikor a felszínre jöttem. Megfogtam Daisy-t és húzgálni kezdtük. Élveztük nagyon, mi is, Daisy is. Evelyn, bár csak 3 éves volt, kitűnően úszott. Ezt a tudományát elégedetten fitogtatta előttünk.
Kitaláltunk egy új játékot: le kell fröcskölni egymást. Ebben Daisy is könnyedén részt vehetett, így élvezettel pacskoltunk. Azonban a játék közben, hiába szórakoztam jól, eszembe jutott Will és a hajó. Vajon hol lehetnek? Tanakodásomnak Valerie vetett véget, ahogyan kiadósan arcon fröcskölt. Nem hagyhattam annyiban, kamatostul visszaadtam. Hamarosan azonban kiparancsoltak minket, mondván, megtörülközünk, felöltözünk és megyünk haza. Hiába tiltakoztunk, egyöntetűen kijelentették, hogy délben nem fogunk pancsikolni, mert napszúrást kapunk.
Hazaérve ebédeltünk, aztán le kellett fektetnem a kicsiket. A vendégszobát rendeztük be nekik, Irene a másik hálóban fog aludni, ami anyuék szobája mellett van. Miután az unokahúgaim elhelyezkedtek, én pedig már ott akartam őket hagyni a besötétített szobában, amikor Valerie utánam szólt.
-Cathy, maradj itt mellettem egy kicsit!
Odaültem mellé, halkan, nehogy felébresszem az azonnal mély álomba merült Daisy-t és Evelynt.
-Mi a baj, Valerie?
Gyönyörű, vörös haja szétterült a párnán és csillagokkal díszített pizsamáján.
-Te hány éves vagy?
-Tizenöt múltam-feleltem mosolyogva. A homlokát ráncolva töprengett egy darabig.
-Akkor te elég sokkal vagy idősebb tőlünk.
-Igen, eléggé-nevettem halkan és megsimítottam az arcát.
-És akkor is eljöhetünk majd hozzád, ha még idősebb leszel?
-Persze!-vágtam rá, mire megnyugodott és lehunyta a szemét.
-Itt maradsz, amíg el nem alszom?
-Talán tovább is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése