Szorosabbra fontam a kezem Matt nyaka körül, ő pedig még közelebb húzott magához. A pólóm dereka kicsit fentebb csúszott, tenyerét a hátamon fedetlenül maradt részére szorította. Elhúzódott és mosolyogva nézett rám.
-Nem volt rossz, igaz?
-Nem, nem volt rossz-értettem egyet és visszamosolyogtam. Lehet, hogy ebbe a csókba nem bizseregtem bele úgy, mint Will esetében... Óvatosan végigsimította az arcomat, ügyelve sérüléseimre.
-Még így is szép vagy.
-Köszi...-hajtottam le a fejem.
-Apám már annyi lánynak bemutatott, olyanoknak, akit ő választott ki... Mondván, ha már én ilyen szétszórt vagyok, neki kell meghatároznia az én jövőmet. Illendő partnerrel az oldalamon... Brr!-megborzongott. -Azonban most bebizonyíthatnám, hogy magamtól találtam meg a gyémántot az üvegcserepek között...
-Már mondtam...-sóhajtottam. -Mi ketten nem lehetünk egy pár. Ez nem lehetséges. Nem lenne egyenlő kapcsolat...
-Attól félsz, hogy én... jobb vagyok tőled?-hitetlenkedve nevetett. Pont fordítva, gondoltam, de nem mondtam semmit. Erősebb vagyok tőle, könnyen megsebesíthetem, vagy még rosszabb... félrenéztem.
-Cathy... te valamit titkolsz. Miért gondolod, hogy nem vagyunk egyenrangúak?
-Matt... Te is rá fogsz találni az igazira, mint mindenki más... De nem én leszek az!-leheltem.
Homlokát ráncolva méregetett, majd megragadta és megszorította a kezem.
-Nem hiszed, hogy képes lennék szeretni téged egy életen át, igaz?
-Dehogynem!-tiltakoztam. -De hidd el, mi nem illünk össze és soha nem is fogunk. Sajnálom.
-Akkor miért hagytad, hogy megcsókoljalak? Miért nem taszítottál el magadtól, miért nem mondtad, hogy gyűlölsz?... Bár nem ért volna sokat. Én már akkor beléd szerettem, amikor megláttalak a padon ülve olvasni azon a partin a piros ruhádban...
-Matt... te belém szerettél?-elsápadtam. Nem lehet.
-Igen. És még mindig szeretlek teljes szívemből, bár megpróbáltam elnyomni magamban az érzést, mondván úgysincs nálad esélyem...
-Elnyomni? De hiszem olyan nyomulós voltál...
-Próbáltam megszerettetni veled magamat. Utána visszavettem, láthatod... Úgy látszik, hiába. Tényleg nincs nálad esélyem.
-Ne mondj ilyet!-kértem és megsimítottam a kézfejét. -Mi egyszerűen nem illünk össze...
Folytattam volna, de hirtelen rám tört a rosszullét. Sejtettem, hogy egy roham, mert már egy hete nem volt semmi. Hátráltam és összegörnyedve a házfalnak vetettem a hátam. Azonban most nem görcsös fájdalom, hanem köhögési kényszer kerített hatalmába. Rémes, fuldokláshoz hasonló hangok törtek ki belőlem. Már épp felegyenesedtem, amikor ismét köhögnöm kellett és a szám elé kaptam a kezem. Ijedten meredtem a tenyeremre, amit vércseppek festettek pirosra. Matt mellém ugrott és megszorította a karom.
-Cathy, jól vagy?
Felköhögtem még egy kis vért.
-Persze, csak majdnem megfulladtam-legyintettem és mosolyogni próbáltam.
-Ne viccelődj, Cathy. Gyere, bemegyünk, szólunk a szüleidnek, hívunk mentőt...
-Egy fenét!-méltatlankodtam és leráztam magamról a kezét. Megtöröltem a szám a kézfejemmel: véres lett. Csodásan festhetek...
-Cathy, ez nem vicc!
-Hagyjál-toltam el. -Semmi bajom. Semmi komoly...
-De hiszen az előbb vért köhögtél! És nem csak a kezed és az arcod lett véres...-mutatott a fűszálakra, amelyek vörösen ringatóztak az enyhe szellőben. Megint legyintettem.
-Hidd el, nem kell kórházba mennem. Csak most szabadultam...
-Épp ez az! Adódhatott valami komplikáció...
Mérgesen fújtam egyet. Eszembe jutott egy nagyon gonosz hazugság, amivel elaltathatnám a gyanakvását. Egy nagyon ocsmány hazugság...
-Pontosan tudom, mi volt ez az előbb. Nem kell aggódnod miatta.
-Igenis aggódom. Vér... Ez nem normális! Orvoshoz kell menned...
-Matt... Én haldoklom-néztem a szemébe. Végülis, ha úgy vesszük, az igazat ,,hazudom"... De még így is szörnyű érzés.
Hátratántorodott.
-Nem... Az nem lehet!-teljesen elsápadt. -Haldokolsz? Mióta? És... miért?
-Figyelj... mesélek többet is, ha előbb hagyod, hogy bemenjek megmosakodni.
-Visszajössz, ugye?-ragadta meg a karom. Bólintottam és gyorsan besiettem a házba.
Csak anyu volt otthon, az asztalnál üldögélt és kávét ivott. Ijedten nézett rám, amikor lehuppantam mellé.
-Az baj, ha az előbb vért köhögtem?
-Nos... Az is a változás része...-kissé pirosabb lett az arca, mintha ő tehetne erről az egészről.
-Akkor oké. Megyek, megmosakszom!-intettem és eltűntem a fürdőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése