74. Sikertelen próbálkozás

   Másnap reggel megint apu vitt suliba. Az udvarra beérve intettem Caroline-nak és Rexnek, meg úgy általánosságban a bandának... Amikor észrevettem, hogy Will mellett egy lány álldogál. Átkarolták egymást, én pedig lehajtott fejjel, kitörni készülő nevetéssel mentem el mellettük. Nem csak Will, hanem a többiek tekintetét is éreztem magamon. Hát bocs, de a féltékennyé tevés nem sikerült.

   Az osztályba érve lehuppantam Thomas mellé, aki mosolyogva köszöntött. 

     -Helló, kerítőnő! Mi újság?

     -Miért hívsz kerítőnőnek?-vontam fel a szemöldököm.

     -Mert ma sikerült elérnem Victoriánál egy mosolyfélét. És neked köszönhetem, hogy nem adtam fel...

     -Ugyan, egy vámpír sose adja fel... Egyébként láttad Willt?

     -Igen, miért?-kérdezett vissza óvatosan.

     -Azért, mert hogy is mondjam... Kissé szánalmas-nevettem. Thomas megkönnyebbülten elmosolyodott. 

     -féltékennyé akar tenni, mi? Hogy visszafogadd...

     -Először is, mérföldekről látni, hogy nem tetszik neki a lány. Másodszor pedig hiába teper, nem fogok vele újra járni a 16. születésnapom utánig. 

     -Vagyis a halálodig. 

     -És az újjászületésemig, amiről elképzelésem sincs, hogy fog zajlani.

     -Sajnos nekem se.

     -Kár. A te élettapasztalatoddal...

Nevettünk. Éreztem magamon Gwendolyn irigykedő tekintetét, aki még egyedül ült a régi helyén. Szeeegény, vajon miért nem akar senki mellé ülni? Nem is tudom...

     -Jó, hogy ilyen könnyedén tudsz ezzel viccelődni.

     -Mért, mit kéne csinálnom? Visítva az asztalra ugrani, rád szegezni a tollamat és azt ordítani, 'távozz, sátán'?

   Megint nevettünk, majd Thomas rám villantotta ellenállhatatlan vámpírvigyorát, amitől Gwendolyn a fogát kezdte csikorgatni.

     -Erről jut eszembe! Hogyhogy Victoriára nem hat a te szuper vonzerőd?

     -Nem tudom. Én próbálkoztam, de még annyit se reagált, mint te először.

     -Különleges lány. Jó fej lehet. És különösen jól áll neki a fekete...

   Thomas elfordította a fejét. Volt egy olyan érzésem, hogyha nem lenne vámpír, elvörösödött volna. Sajnos becsöngettek, ráadásul ki is hívtak felelni(irodalom, verselemzés, pff), így a további beszélgetésnek befellegzett.
   Kicsöngettek, majd alig lépett ki a tanár az ajtón, Thomas vigyorogva felém fordult.
     -Jön Grant, megnézni, milyen hatással volt rád a reggeli látvány.
     -Azt nézheti!-ráztam meg mosolyogva a fejem. Az egy dolog, hogy még mindig szeretem(nagyon-nagyon), de szakítottunk. És ezt a döntésemet nem fogom megmásítani.
   Ekkor lépett be Will a terembe. Iszonyú helyes volt, össze-vissza álló fekete hajával és lezser testtartással. A kezét zsebre dugta, és miközben az egyik sráccal dumált, engem méregetett. Rámosolyogtam, de komoly maradt. Égnek emeltem a szemem, majd a kijárat felé indultam. Gondoltam, megkeresem Caroline-t, dumáljunk egy kicsit. Willre mosolyogtam, ő azonban elfordította a fejét. Mosolyogtam és gyorsan megsimítottam a karját, majd kiléptem az ajtón. hallottam, hogy visszafojtja a lélegzetét, de továbbmentem.