A házuk elképesztő volt. Nem túl fényűző, viszont ultramodern. A sötétített üvegablakok, a fémhatású bejárati ajtó... Gyönyörű volt, de legfőképp elképesztő.
-Wow...-ennyit tudtam kinyögni. Thomas nevetett, majd kiszállt. Még nem is nyúltam a kilincsért, de az én ajtóm is sarkig tárva volt. Persze, minek is fáradna Thomas az emberi tempóval? Egyszerűbb fénysebességgel rohangászni. Morogtam és egy utolsó pillantást vetettem a sminktükrömbe(amit mindenre használtam, csak sminkelésre nem). Aggodalmas igazgattam a hajamat és sóhajtottam.
-Ha mind ilyen... gyönyörűek vagytok, csúnyának fogom érezni magam.
-Egy emberhez képest te is gyönyörű vagy-mosolygott rám a vámpírom.
-Ezt most vegyem dicséretnek?-mormogtam. Thomas hallotta, de nem törődött vele. Megszorította a kezem(kissé erősen...), és izgatottan rám nézett.
-Erre kíváncsi leszek. Már régen hoztam ide embereket.
-Ezek szerint mindenki kajának fog tekinteni?-nagyot nyeltem. -Inkább hazamennék, rosszul vagyok...
Thomas maga után húzott.
-Nyugi, mindenki a legbarátságosabb formáját hozzá majd!
-És a leggyönyörűbbet...
A ház belseje ugyanolyan elképesztő volt, mint a külseje. Hihetetlen formájú fekete-fehér kanapé, plazmatévé, hifi... A legelképesztőbb azonban mégsem ez volt számomra, hanem a családja.
A kanapén két fiú ült, ugyanolyan karamell barna szemekkel, mint Thomas. A magasabbiknak szőke haja volt, mint Thomasnak, az alacsonyabbnak izmos karjai és sötétbarna haja.
-Helló! Én Theo vagyok!-mutatkozott be a szőke. A sötétbarna vigyorogva nyújtott kezet.
-Daniel Henderson. De neked csak Dan!-cirógatta meg az arcomat. Reflexszerűen félreütöttem a kezét, mire ijedt arccal fújkálni kezdte az öklét.
-Te jó ég, Tom! egy igazi kis vadmacskát hoztál ide nekünk!
Belementem a játékba: morogtam egyet, mire Dan még jobban ,,megijedt".
-Hé, Tom, kipróbálhatom vele a bowlingot?-kérdezte vámpír haveromra nézve. Thomas tétovázott.
-Nem hiszem, hogy most...
Dan meg sem várta, hogy Thomas befejezze, hirtelen megragadott, felnyalábolt és futni kezdett.
A nappali hosszú helyiség volt, végig bevonva csúszós parkettával. Dan suhant velem egy darabon(meglepően könnyen rohant ő is), majd elvetette magát, karjai közt velem. Ijedten figyeltem a közeledő falat: én voltam felül. Már attól féltem, hogy kiütjük a falat, mikor valahogy megálltunk. Dan nevetve engedett el.
-Nos, kiscsaj, milyen volt?
Szédelegve ültem a padlón, próbáltam összeszedni magam. A bowling félelmetes, de egyben király élmény is volt. A vámpírfiú felém nyújtotta a kezét.
-Még egyet?
Felpattantam és hátrébb szökkentem. Meglepően gyorsan kijózanodtam.
-Köszi, nem-feleltem zavartan. Thomas dohogva vállon csapta Dant.
-Nem megmondtam, hogy ne?!
-Lazulj már, öcsi!-heherészett Dan. Theo érdeklődve figyelt minket a kanapéról.
-Nem gondolod, hogy előbb jobban meg kellett volna ismerkednetek? Még a nevét se tudod...
-De mindjárt megmondja, igaz...?-nézett rám.
-Cathy Williams.
-Látod?-vont vállat Dan. Thomas legyintett. tétovázva hajoltam oda Thomas füléhez:
-Van mosdótok?
-Persze, hogy van!-válaszolt nagy ijedtségemre Theo. -Elkísérlek.
A mellékhelyiség felé menet(emberi tempó, végre) megkérdeztem Theót.
-Ti tényleg majdnem teljesen halhatatlanok vagytok? És... ilyen kitűnő minden érzéketek?
Theo mosolyogva bólintott.
-Igen, így van. Nem csoda, hogy egyetlen szemüveges vagy hallókészülékes vámpír sincs... Dan épp most röhög rajtunk a nappaliban.
-Ő... mindig ilyen?-kérdeztem. Theo elfintorodott, majd nevetésben tört ki.
-Nem. Többnyire sokkal rosszabb.
Én is nevettem. az én fülemmel is tisztán kivehető volt, hogy valami kettétörik a nappaliban. Vagyis Dan mérges... vagy valami rosszabb.
A mosdó is ugyanilyen modern volt. A csapok ultravékony lapocskák, a mosdókagyló pedig négyszögletű. A víz hőfokát is be lehetett állítani egy kis szerkentyűn, 10 apró gomb segítségével. Inkább békén hagytam.
Kilépve a folyosóra, meghallottam a nappalibeli vihorászást. Dan volt az. Odaosontam a falhoz tapadva, hogy hallhassam, mit beszélnek. Csodák csodájára nem vettek észre.
-Egy igazi kis csodabogár ez a te Williams-ed!-ez Dan volt.
-Dan, hagyd őt békén! És igen, valóban van benne valami furcsa. Nem vérfarkas, még mielőtt feltennéd a kérdést. Viszont vannak úgynevezett rohamai, amikor hirtelen kiélesednek az érzékei... Eszméletlen dolgokra képes olyankor...
Beléptem a nappaliba. Thomas ijedten és meglepetten meredt rám.
-Mennyit hallottál?
-Ó, még azt kell hinnem, hogy valami titkosról beszéltetek-fuvoláztam gúnyosan. -Egyébként mindent értettem. Egy csodabogár vagyok-hajtottam le a fejem. Thomas odareppent megvigasztalni.
-Nem úgy értettük, Cathy... De te hogy...?
Ekkor berobbant Theo.
-Hé, tesók! A csajok is jönnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése