Reggel meglepően frissen ébredtem. Kezdtem azt hinni, hogy az egész párkányon ücsörgést álmodtam. azonban észrevettem a tollat az asztalomon, ami meggyőzött az esemény valódiságáról.
Kevésbé kopott cuccaimat vettem fel, a hajamat pedig szokástól eltérően copfba fogtam. Lecsúsztam a lépcsőkorláton, majd a konyhában szembetaláltam magam anyuval, aki egy tizenöt gyertyás tortát tartott elém.
-Isten éltessen, szülinapos!
Apa is felbukkant, egy szatyorral a kezében Nevetve megpusziltam mindkettejüket.
-Mondtam, hogy nem kérek semmit, csak a bevásárlást!-kíváncsian a szatyorba pillantottam.
-A Sugar Queen! Annyira köszönöm!-ujjongtam, és magamhoz szorítottam a könyvet. A másik csomagban egy szempillaspirál és egy apró sminkkészlet volt. Megköszöntem az ajándékokat, ettem két szendvicset és indulásra készen álltam. Aznap Caroline jött értem kocsival. Nem igazság, mivel én nem vagyok év vesztes, az osztályban szinte mindenkinek van jogsija, rajtam kívül.
Caroline-nal egymás nyakába borultunk, majd barátnőm sejtelmes arccal átnyújtott egy apró csomagot. Izgatottan kibontottam.
-Ez de király!- egy nyaklánc volt az, aminek medálja egy ezüstszínű puzzle darabkát formázott. A 'best' szót vésték bele. Caroline mosolyogva megmutatta a saját nyakláncát: ugyanolyan volt, csak a 'friends' szót vésték bele.
-Best friends, legjobb barátok! Kösz, Caro!
Beültünk Caroline Ford kombijába és elindultunk. Teli voltam energiával, boldogságom pedig nem ismert határt.
Az udvaron rögtön észrevettem a motorokat. Will óriási Hondája is ott volt, messziről kimagaslott a többi közül. Tegnap éjszaka rájöttem, hogy másságomnak van pozitív oldala is. Will ott beszélgetett a többiekkel, de ahogy beléptünk a kapun, megfordult. Rámosolyogtam, még titkolózásának emléke sem rontott jókedvemen.
-Hé, Williams!
Megtorpantam. Pontosan ugyanígy hívott a sulikezdésem után is.
-Várj meg bent, Caro!-intettem barátnőmnek, aki csak mosolygott.
-Remélem, mihamarabb járni fogtok. Aranyosak vagytok együtt.
-Dehogy fogunk!-nevettem. -Will Grant válogathat a szebbnél szebb lányok között. Nem hiszem, hogy pont én kellenék neki.
Caroline vállat vont és sejtelmes mosollyal elsietett. Will megérintette a vállam.
-Vagyis szerinted sorban állnak előttem a csajok?-mosolygott, de a szeme szomorú maradt. Szokásos bőrdzsekijét viselte, farmert és fekete pólót. Érintésétől bizseregni kezdtem. Állj le!-szidtam magamat. -Nem eshetsz bele a suli nagymenőjébe, akinek a szemében csak egy átlagos iskoláslány vagy.
-Boldog születésnapot, Cathy.
-Köszi!-miért kezdek el bizseregni már egy ilyen átlagos mondattól is, ha az ő szájából hallom?
-Nem tárgyi ajándékot akartam adni, arra gondoltam, hogy elmehetnénk délután motorozni. Elviszlek egy körre, vagy többre is, ha szeretnéd!
Belül ujjongtam, valójában viszont igyekeztem visszafogott maradni.
-Hű, kösz! Tényleg, ígérted is, hogy bepótoljuk! Hülye büntetések... na én megyek, még ismételnem kell törire!-hátráltam. Will zsebre dugta a kezét és bólintott.
-Oké! Negyed kettőkor várlak a motornál!-intett a járgányok felé, és visszament a haverjaihoz. Futottam Caroline-hoz, hogy átbeszéljük az előbbi beszélgetést. egymás szavába vágva tárgyaltuk át ezt az 5 percet, bármennyire is utáltam ezt a visongós, kislányos énemet.
-Tuti szerelmes beléd!-állapította meg Caroline. -Még a szülinapodat is kiderítette.
-Ez nem jelent semmit! Nem bizonyítja, hogy Will Grant tényleg szerelmes belém...
Caroline a hátam mögé meredt és nevetésben tört ki. Megperdültem. A hátam mögött pedig ott állt előbbi kijelentésem témája, Will.
-Elengednél?-kérdezte mosolyogva. Ezek szerint minden szavamat hallotta. Elvörösödtem.
-Nem!-és berohantam a terembe. Levágtam magam a padomra. Nem igazság, mért pont akkor kellett arra sétálnia Will-nek?
-Idegesítő, igaz?-kérdezte a szomszédos padból mellőlem Thomas.
-Néha eléggé-helyeseltem. -Egyébként csak a munkafüzetben volt házi, ugye?
Thomas elképedt arccal nézett rám.
-Te most a háziról beszélgetsz velem? A... tegnap után?
-Milyen...?-ráncoltam a homlokomat, aztán beugrott. -Ó, az...
-Ne már, hogy ilyen gyorsan elfelejtetted!
-Nem felejtettem el, csak más jár a fejemben. És ez nem a legelső, amin gondolkodni akarok.
Thomas teste megfeszült, fejét lehajtotta. Padtársa hiányzott, ahogy az enyémek is. Gwendolynék még mindig betegszabadságon voltak, szerencsére. Odaültem vámpír barátom mellé.
-A tegnapot felejtsük el. Látod, én már túltettem magam rajta.
-Elképesztő vagy-mosolyodott el Thomas.
-Te is-simítottam meg a kezét.
Halk morgást hallottam az ajtó felől. Will volt az. Will, aki tanúja volt annak, hogy mit művelt tegnap Thomas. Ő taszította el az útjából Jessicát, neki egy fának, hogy szaladjon engem megmenteni. És most látta, hogy amellett a fiú(vámpír)mellett ülök, aki majdnem megölt. Felnéztem.
-Will!
Megfordult, utálkozva végigmért minket és elrohant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése