Negyed kettőkor már ott álltam a motoroknál, de Will nem volt sehol. Haverjai sorra toltak el az útból és hajtottak el. Félkor már én is menni akartam, amikor megjelent Will. A nap sugarai bearanyozták közeledő alakját, de engem ellenségesen méregetett.
-Kimulattad magad Hendersonnal?-kérdezte mogorván, mikor odaért.
-Thomas nem tett semmi olyasmit, amiért életem végéig kerülnöm kéne.
-Igazad van! Csak majdnem megölt téged tegnap az erdőben.
-Vadászott, éhes volt. Az én vérem illata pedig vonzotta őt...
-Ezek szerint te vagy a hibás. Remek!-fakadt ki a fiú. Hirtelen megragadtam és nekilöktem a falnak.
-Mért ne barátkozhatnék mindkettőtökkel? Talán megtiltod nekem, hogy szóba álljak vele? Miért hallgatnék is rád, William Grant?
Dühösen elindultam, hogy majd megyek busszal. Azonban Will megragadta a karomat és visszatartott.
-Emlékezz csak vissza, Cathy, én már rég megmondtam hogy Henderson veszélyes!
-Mert te kevésbé vagy az-morogtam. Will magához rántott.
-Én soha nem volnék képes bántani téged!-mondta fojtott hangon. Fel akartam hozni titkolózását, hogy azzal is eléggé megbántott, de hirtelen iszonyatos fájdalom nyilallt a hasamba. Összegörnyedtem, alig kaptam levegőt. Will ijedten, aggódva átkarolt.
-Cathy, mi a baj? Cathy!
A földre kushadtam és a falnak dőltem. Nagyon fájt, szinte elviselhetetlenül. Csak azért nem sikoltottam, hogy ne figyeljen föl ránk senki, főleg egy tanár ne. Elhessegettem Willt.
-Le...ve...gőt...-ziháltam. Már majdnem megfulladtam, amikor a fájdalom megszűnt, ugyanolyan hirtelen, mint ahogy jött. Mohón nyeltem a levegőt és végre fájdalommentesen mozoghattam. Sóhajtottam.
-Remélem, több ilyen eset nem lesz.
-Mi volt ez, Cathy?-kérdezte aggodalmasan Will. Legyintettem.
-Csak begörcsölt a hasam. Nem tudom, miért.
-Ne butáskodj, Cathy! A földre roskadtál és nem kaptál levegőt! A szíved pedig szaporábban vert...
-Semmiség!-makacskodtam. -Akkor megyünk motorozni, vagy rohanjak a buszhoz?
-Gyere. Adok sisakot. de ne hidd, hogy ezt elfelejtem!-adta meg magát Will. Elvigyorodtam.
Perceken belül kiértünk a városból. Will megállt az utolsó jelzőlámpánál és vidáman hátrafordult.
-Készen állsz a száguldásra?
-Hát persze!-mosolyogtam, majd Will kilőtt. Szédületes sebességgel mentünk a települések között. Vidáman felkiáltottam és még szorosabban simultam Will-hez. Hamar hazaértünk. Vonakodva szálltam le Will mögül. Amikor Will is leszállt és kitámasztotta a motort, boldogan átkaroltam.
-Köszönöm! Ez tökéletes ajándék volt!-szorítottam meg. Will zavartan nevetett.
-Nem tesz semmit. Ha akarod, máskor is elviszlek.
-Tényleg?-ujjongtam. -Szuper lenne!
-Hát persze!-túrt a hajába zavartan Will. Féktelen örömömben odahajoltam és arcára nyomtam egy puszit.
-Annyira, de annyira köszönöm!-intettem neki utoljára és berohantam a házunkba.
Másnap reggel megújult külsővel szálltam ki apu mellől a kocsinkból. A bevásárlókörút pompásan alakult, a fele ruhatáramat leselejteztem és újratöltöttem. Visszafelé még beugrottunk a fodrászhoz is, aki kedvezményes áron csinált nekem frufrut és tépett tincseket. Az új csőfarmeromat, sportcipőt és műbőrdzsekit viseltem egy fekete, mintás pólóval. Hajamba egy kövekkel kirakott hajráfot tettem. Nagy levegőt vettem és elindultam befelé. Nézzük, mit szólnak az új szerkómhoz...
Először mindenki csak futó pillantást vetett rám. Aztán a legtöbb srác hitetlenkedve visszanézett. Leesett állal bámultak rám. Az egyikük meg is állított.
-Williams?
-Igen, én vagyok-mosolyogtam rá. Az füttyentett egyet a haverjainak.
-Ezt nézzétek, skacok!
Két pattanásos végzős szinte egyszerre kérte el a számomat. Mosolyogva a kezükre firkantottam, mire azok büszkén mutogatni kezdték a többieknek. Somolyogva továbbmentem. Vagyis nem csak a szőke cicababa-stílus a kedvelt. A folyosón összetalálkoztam Will-lel.
-Helló!-köszöntem rá. Visszabiccentett és továbbment. Azaz csak ment volna, mert mikor feleszmélt, visszafordult.
-Cathy?-kérdezte hitetlenkedve. Nevettem.
-Mi az, meg se ismersz?
-Dehogynem. Az illatodat már messziről. De ez a külső...-hitetlenkedve mért végig. Csípőre tett kézzel pózoltam neki.
-Na, hogy tetszem?
-Elképesztő...-sóhajtott Will. -Azt hittem, szebb már nem lehetsz, de tévedtem.
Bosszankodva a a karjára csaptam.
-Kösz, hogy gúnyolódsz velem!
-Nem gúnyolódok. Gyönyörűbb vagy, mint valaha.
Hitetlenkedve rámosolyogtam, aztán elindultam befelé a terembe.
-Cathy...
Már az ajtóban álltam.
-Igen?
-Tényleg gyönyörű vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése