Rosszabbra számítottam.
Kis távolságot zuhantam, de ez nem okozott problémát. Hallottam, ahogy Will utánam veti magát. Nem érdekelt. Csak arra koncentráltam, hogy hátról átforduljak a hasamra a levegőben. A karommal kiválóan szabályoztam az esés sebességét. A hátamat begörbítettem egy kicsit, lábaimat a hasam alá húztam. Puhán talpra érkeztem, és a mellettem enyhe puffanással landoló Willre néztem.
-Na, mit szólsz?
Will dühösen megragadta a karomat, de az alvó szülők miatt nem kiabálhatott, Megrázott, miközben suttogva lehordott.
-Elment az eszed? Mi van, ha kitöröd a lábad? Vagy a kezed? Vagy ha véletlenül rád esek? Vagy ha valami élesre vagy keményre esel? Ezt soha többet ne csináld!
Bűnbánóan néztem rá, de nem enyhült meg olyan könnyen.
-Nem kísérletezésre van a tested! Hogy tehetted ezt? Hogy álltam volna a szüleid elé, ha bajod esik?
Felpattantam, nem vártam meg szónoklata végét, elrántottam tőle a kezem. Ledobtam a kardigánomat és mezítláb futottam a fűben. Semmi sem érdekelt, csak hogy elfussak a fejmosás elől, amit sosem bírtam. Will rögtön utánam eredt. Begyorsítottam, mire ő is. Azonban nekem volt előnyöm, és egy ideig, amíg ki nem fáradok, nem fog utolérni. Nem gyorsítottam, egyenletes tempóval haladtam. Átugrottam a kerítésünkön és a vasút felé eredtem a kertünk végében. Will utánam.
-Cathy! Kérlek, állj meg! Vagy lassíts! Cathy!
Tovább rohantam, nem is éreztem a hideg földet meztelen talpamon.
-Cat...
Megtorpantam. Cat. Cat. Thomas és Will is hívott már így... Thomas és Will. Thomas. Will. Megpördültem, mire a már mögöttem álló Will magához húzott.
-Sajnálom, Cathy, de be kell látnod, hogy nekem van igazam...
Nem érdekelt, mit beszél. Pontosabban érdekelt volna, ha magamnál vagyok. Azonban ismét kezdetét vette egy rohamom. Felemeltem a bal karom, mire Will gyengéden megszorította.
-Nem-nem, mára befejeztük a...
Lecsaptam a jobb kezemmel. Körmeimet a nyakába vágtam, mire összerándult és odakapott.
-A francba, mi van veled?
Tovább rohantam. Étel, étel, étel. Semmi ehetőnek nem éreztem a szagát, csak Will dühének és kétségbeesésének. Felmordultam és körülnéztem. Egy fa! egyetlen pillanatra magamhoz tértem. Egy fa, fára mászás... Ismeretlen énem visszaszerezte a hatalmat elmém fölött, de nem teljesen. Józan részem ott volt eltemetve a fejemben, és sikoltozott. Úgy éreztem, két részre bomlottam: egy szokásos Cathy-re és egy vadállatias, ismeretlen Cathy-re. A fához rohantam és mászni kezdtem. a tetejéről körbenéztem: Will már ott állt a törzsnél.
-Cathy? Lejönnél?
Érdeklődve figyeltem.
-Oké, akkor felmászok én is!
Mosolyogva megvártam, hogy az alattam lévő ágig érjen, majd levetettem magam. Talpra érkeztem, mint a párkány esetében is. Ismét futni kezdtem, immár hazafelé. Will mérgesen szólt utánam.
-Cathy, ez nem vicces! Mi van veled?
Visszafordultam, és mosolyogva intettem egyet neki. Lemászott a fáról és rohanni kezdett felém. Befutottam az udvarra és bebújtam a kis kamrába az udvaron. A falhoz simultam és vártam.
Will hamarosan megjelent.
-Cathy, tudom, hogy itt vagy. Elmondanád, mi történt veled?
Felém fordult, de nem látott.
-Cathy? Ott vagy? Érzem az illatodat...
Elosontam mellette, de hirtelen megragadta a karomat.
-Megvagy!
Ekkor tértem magamhoz. Nagy levegőt vettem és kiléptem az udvarra.
-Sajnálom. Én... nem tudom mi jött rám. Roham...
-Hát... kissé furán viselkedtél, való igaz.
-Legalább... van sejtésed arról, mi lehetek én?
Willnek felcsillant a szeme, jól láttam.
-Szereted a húst?
-Mi az hogy!
-És a halat? Szardínia, tonhal...
Megrázkódtam.
-Fúj, dehogy! Utálom! A szagát, a színét... Báhh!
-És a víz?
-Imádom!-ragyogott fel az arcom. Will elkomorodott.
-Bármilyen képtelenül hangzik, macskaszerű génekre gondoltam. De hal nélkül, vízzel...-biztos csak van egy macskájuk. Pff.
-Macskaszerű... Wow! Talán tigris? vagy oroszlán?-lelkesedtem.
-Kizárt. Jellegzetes szaguk van, a dzsungelben már megtapasztaltam.
-Te voltál a dzsungelben?-kérdeztem tágra nyílt szemmel. -De jó neked!
-Nem volt olyan jó, mint gondolod. Egyébként vissza kéne menned az ágyba. Hajnali három van
-Ó... Muszáj?
-Nem, de holnap délig fogsz aludni, én pedig úgy terveztem, rohangálok majd egyet a vasútnál.
-Ezek szerint holnap is találkozunk?-örvendeztem. Elképzeltem, milyen arcot vághattam, úgyhogy próbáltam magamat lecsillapítani. -Vagyis... tényleg? Lehet, hogy majd kimegyek...
Will nevetett, mire bekövetkezett az a ritka pillanat, amikor elvörösödtem. Örültem, hogy csak én látok a sötétben.
-Bírom, amikor közönyöst próbálsz játszani. Viszont most már menj vissza aludni.
Sóhajtottam és visszaballagtunk a házunkhoz. A ablakom alá álltam és a párkányra néztem.
-Az előbb volt rohamom-gondolkodtam-szóval még valami biztos maradt belőle.
Will még meg se kérdezte, mire készülök, amikor elrugaszkodtam a földtől. Az ösztöneim átvették az irányítást: a testem nyújtásával és a kezemmel kontrolláltam a sebességet és egy tízméteres ugrás után a párkányon landoltam, guggolásban. Will mosolyogva tapsolt egy kicsit, majd ő is felugrott mellém. Betessékelt az ablakon, én pedig fura módon nem is makacskodtam.
-Akkor... jó éjt, Will.
-Szép álmokat, Cat.
Behajolt az ablakon, egyenesen oda hozzám. Azt hittem, meg fog csókolni; a szívem őrült dübörgésbe kezdett, hiába próbáltam megakadályozni. Azonban a csók elmaradt: Will mosolyogva a fülem mögé simította egy tincsem és leugrott. Mire kinéztem, már nyomát se láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése