Szédületes volt. Ugyanolyan gyorsan száguldottunk, mint a motorral a települések között. Kb. 300 km/h-ra tippeltem. Vagy többre. Szorosabbra fontam a karom Will nyaka körül, aki elégedetten gyorsított. Sajnos már elértünk a következő falu határához, ezért megfordultunk. Elszomorodtam: mindjárt vége a száguldásnak. Will kitalálhatta gondolataimat, ugyanis még jobban begyorsult. A környező tájnak már csak a színeit láttam.
Will ugyanott állt meg, ahonnét indultunk. Szomorúan ugrottam le a hátáról és átöleltem.
-Köszönöm!-mondtam hálásan. Will megnyalta az arcom a nyelvével.
-Fúj!-löktem oldalba. -Rossz kutya!
Erre megbökött az orrával, úgy, hogy a földre ültem. Mellém hemperedett és az oldalamhoz dörgölőzött. Majdnem felborított; hiába próbáltam eltolni, erősebb volt nálam.
-Elég volt!-szóltam rá szigorúan, mire ismét megnyalt. -Ne már, légyszi!-próbáltam leállítani. Égnek emelte a szemét, de engedelmesen leült. Orrával a sebhelyem felé bökött. Zavartan végigsimítottam rajta az ujjaimmal. Nem engedtem, hogy Theo begyógyítsa, így még mindig ott volt. Egy életre szóló nyomot hagyott az arcomon...
-Áh, nem érdekes... Csak egy kis heg.
Will morgásszerű hangot hallatott és az ölembe fektette a fejét. Sajnálkozva rám nézett és megnyalta a kezem. Megvakargattam a füle tövét, mire elégedetten felsóhajtott.
-Olyan jó, hogy idejöttél-leheltem. -Legalább nem kellett unatkoznom estig.
Kérdőn felpillantott.
-Úgy döntöttem, megint kiülök az ablakpárkányra. Eddig észre se vettem, de képzeld, tökéletesen látok a sötétben! Tegnap bizonyára kifigyelted, milyen érdeklődéssel szemléltem a környéket.
Feltápászkodott, döbbenten nézett rám.
-Hihetetlen, de igaz-bólintottam. Megrázta a fejét, felpattant és körözni kezdett.
-Mi a baj?-álltam fel én is. Megint megrázta a fejét.
-Will...
Tovább körözött, mintha gondolkodna valamin.
-Jössz este... az ablakba?
Égnek emelte a szemét. Elmosolyodtam.
-Nekem lassan vissza kéne mennem. Öt óra van, és még alig voltam otthon.
Will csalódottan nyüszített. Zavarba jöttem.
-Te is... te azt akarod, hogy maradjak?
Bólintott. Legyintettem.
-Nem kell velem unatkoznod, ha nincs kedved. Menj csak vissza a haverjaidhoz. Velük rendesen tudsz dumálni...
Felmordult és megrázta a fejét.
A hajamba túrtam. Feltámadt a szél, mire megborzongtam.
-Bocsi, de tényleg megyek. Még olvasok egy kicsit vacsi előtt. Mit gondolsz, a májkrémes vagy a sonkás szendvics a jobb?
Will felhördült és kettőt bólintott. Vagyis a második, a sonkás. Nevettem.
-Akkor azt vacsorázok.
Will döbbenten félrefordította a fejét. Alighanem meglepte, hogy hallgatok rá. Mosolyogtam.
-Éjfélkor találkozunk!-kezdtem búcsúzkodni, ám Will felpattant és vakkantott egyet, hogy várjak. Eliramodott a bokrokhoz. Amikor visszaért emberként, átkarolt és magához húzott.
-Hazakísérlek, hogy édesanyád ne faggatózzon. És addig is melegen tartalak-szorította meg a kezem. A belőle áradó hő jólesően melegített, amíg hazasétáltunk a kerten át. És nem csak az... úgy éreztem, bennem is tűz ég. Otthon anya kissé idegesen fogadott.
-Hol voltál eddig? Már kezdtem aggódni...-elhallgatott amikor észrevette mellettem Willt.
-Anya, ez itt Will a párhuzamos osztályból. Együtt lógtunk délután...-zavartan bontakoztam ki Will szorításából. Anya szinte ellenségesen mérte végig Willt.
-Sajnálom, hogy egész délutánra elraboltam Cathy-t, Mrs. Williams-mosolygott bocsánatkérően Will, de közben alig észrevehetően az orrát fintorgatta. Anyu idegesen magához húzott.
-Hát igen, eléggé aggódtam. Cathy elfelejtette megmondani, hová megy!-megszorította a kezem, de Willt nézte, mintha őt hibáztatná.
-Nos, én nem is zavarok tovább. Csókolom, szia, Cathy!-búcsúzkodott zavartan Will. Anya mérgesen csapta be az ajtót.
-Szóval ilyen alakokkal barátkozol? Mégis ki ez a fiú?-támadt le anyu. Védekezően felemeltem a kezem.
-Csak egy srác a suliból, anya. És ott voltunk a síneknél, egy vonat se jött...
-Egy srác, mi? A barátod?
-Igen. Nem. Nem! Nem úgy a barátom, csak egy haver...-mentegetőztem. Anya maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett.
-Ugye elmondod, ha komolyra fordul a dolog? Megígéred, hogy én leszek az első, akit beavatsz?
-Igen, megígérem, anyu. De nem hiszem, hogy valaha is komolyra fordul a dolog Will és köztem-hajtottam le a fejem. Anya szomorúan mosolyogva megsimította az arcom.
-Láttam, hogy viselkedik veled az a... fiú. De azért légy vele óvatos.
Bólintottam. A konyhában készítettem három szendvicset és felrohantam a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése